Kollarics Attilával kapcsolatban talán könnyebb lenne azt megfogalmazni, hogy mivel nem foglalkozik, mi iránt nem érdeklődik. A 26 éves srác és férfi határán álló gyógytornász 2018-ban végzett az ETK-n, azóta Pécsi Gyermekklinikán dolgozik, és tavaly szeptembertől már a karunkon is óraadó. Mindemellett zenei karrierjét építi több szálon, de még a sportújságírásba is belekóstolt az elmúlt években.
A pécsi kulturális élet külső szemmel hazánkban szinte páratlannak tűnik. Mesélnél kicsit arról, milyen benne lenni? Hogy nézett ki a zenei karriered indulása? Milyen lehetőségek vannak a városban?
Idealista embernek tartom magam, így ha belevágok valami újba, ami érdekel, bízom benne, hogy menni fog. A zenével is valahogy így történt. Lényegében minden tapasztalat nélkül 2015-ben a kollégiumban elkezdtünk Balázzsal zenélni Pí Therapy néven. Fél évvel később már a PEN előnapján zenéltünk, bár mai fejjel visszagondolva, ez bátor dolog volt a részünkről, hiszen sok tekintetben amatőrök voltunk. Persze valahol el kell kezdeni.
A kapcsolati háló folyamatosan alakult. Sokat köszönhetek a Beck Zoli, Koncz Balázs és Tóth Barbi által vezetett Zenélő Egyetem programnak is.
Úgy gondolom, Pécs adott nekünk lehetőségeket, de ez a világ nem egyszerű… nagy a konkurencia, a helyeknek nem igazán éri meg sajnos koncerteket szervezni, így a kezdő zenekarok tényleg nehéz helyzetben vannak.
Hol láthatnak benneteket az érdeklődők? Merre szoktatok fellépni? Van esetleg kedvenc koncert élményed, olyan esemény, amire a legbüszkébb vagy, hogy eljutottál fellépőként?
A legfrissebb emlék, hogy a Totoróval, amit a húgommal hoztunk létre két éve, tavaly meghívást kaptunk a Fishing on Orfűre és az Ördögkatlan fesztiválra is, ami a korábban említett nehézkes megjelenési lehetőségek tudatában még nagyobb dolog. A következő cél egy nagylemez lesz idén, ha minden jól megy, és ehhez kapcsolódó bemutató koncertek.
Visszagondolva korábbra, az egyik legnagyobb dolog az volt, amikor 2017-ben PTE650-es Halott Pénzes nagykoncertkoncerten mi lehettünk az egyik előzenekar a Széchenyi téren. Alapvetően azt is óriásinak érzem, hogy egyáltalán létre tudtuk hozni ezt az egészet egy nem igazán zenés ETK-s közegben. De mégis talán emiatt volt fontos, hogy egy itteni életérzést ki tudjuk fejezni. Például a körülbelül egy tucatnyi saját szerzemény között az egyik legkevésbé lírai, Ha Pécsen jártok c. dallal, ami elméletileg az „ETK Himnusza”- kár, hogy már alig ismeri már valaki. Pedig annó naívan bíztunk benne, hogy sikerült létrehozni valamit, ami egy ebből a közegből jövő, eredeti dolog, és akár egy reklám is lehet magának a karnak és a következő évek hallgatóinak is. Kicsit elkeserítő látni, hogy el se jutott hozzájuk azóta. Részünkről annyit tudtunk tenni még, hogy felkerüljön spotifyra is.
Emellett büszkeség, hogy a PEAC női kosárcsapat szurkolói dalának (Pí Therpay – Fekete, fehér) megírására is felkérést kaptunk, amit azóta is játszanak a Lauberben, például az idei szép Európa Kupa szereplés során is minden hazai meccs előtt elhangzott.
1. ábra Sajtótájékoztatóval egybekötött klippremier az akkori dékán úr, a Zenélő Egyetem vezetői és az alkotók részvételével (balról: Végh Balázs, Kollarics Attila, Püsök Péter, Prof. dr. Betlehem József dékán, Beck Zoltán, Koncz Balázs) – Fotó: Püsök Géza
A hallgatókat biztosan érdekli, hogy mi vár rájuk a munkaerőpiacon. Hogy látod, milyenek a lehetőségek gyógytornászként?
Mindenképp azzal a jó tanáccsal kezdeném, hogy élvezzék ki az egyetemi éveket! Ha tudnak, menjenek Erasmusra is. Bár most, hogy a világ le lett állítva, nehéz sok minden.
A munkakeresés annak ellenére nem könnyű, hogy nagy az igény, arányaiban sok a rossz egészségi állapotban lévő ember Magyarországon. De a kórházi státuszok korlátozottak. Jól belegondolva, az országban jó pár helyen van gyógytornász képzés, így évente több száz új kolléga kerül a munkakeresők közé, és nagyrészük szeretne is itthon, a szakmájában elhelyezkedni.
A legjobb taktika talán az, ha bátran próbálkoznak a negyedévesek és sok helyre beadják az önéletrajzukat. Jelenlegi munkahelyemmel én nagyon szerencsésnek érzem magam, de tudni kell, hogy én is úgy kerültem ide, hogy üres pozíció sem volt, de ettől függetlenül azért bevittem az önéletrajzomat személyesen. És amikor úgy alakult a helyzet, emlékeztek rám gyakorlatról, és szerencsére úgy gondolták, érdemes lenne foglalkozni velem.
Számomra úgy tűnik, nagyon lelkes szakember vagy. Mi tartja benned a mindennapos motivációt?
Alapvetően úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. Nagyon jó kollégák közé kerültem a gyermekklinikán, és az már önmagában motiváció, ha megbecsülik az embert. Ez a szakma arról is szól, hogy sokszor hívhatnak, sok a váratlan dolog, gyorsan kell reagálni. Ez az állandó felkészültség igénye, és a sok ember sorsa bizony folyamatos teher is, de minden új kapcsolódás egy új lehetőség is. Ez a szép az emberekkel való munkában. Persze csomó lendületet ad az is, ahogy látom a pácienseken a javulást, hogy tényleg segíteni tudok nekik!
2. ábra Made in Pécs Fesztivál, 2022 Fotó: Graics Tibor
A személyedet kicsit jobban megismerve, azt hiszem mindenkiben felmerül a kérdés, hogy ennyi mindenre hogyan lehet időt szakítani. Elmondanád, hogy néz ki egy átlagos napod?
Igyekszem intuitív lenni azzal kapcsolatban, hogy épp mivel foglalkozok többet. Racionálisan nem fér bele minden. Mondjuk mindig megpróbálok rácáfolni, mert beleőrülnék, ha olyan dolgokat kellene visszamondanom, és azt nem tudnám csinálni, amikhez pont lenne kedvem.
Mivel két telephelyen van most a Gyerekklinika, reggel az osztályokon dolgozom, majd megyek át a Honvédba. Itt vagyok délutánig, gyorsan hazamegyek, majd következhetnek a magán vendégek este 6-7-ig. Az ezen kívül fennmaradó szabadidő nem feltétlen zenélést jelent, hiszen nem mindig fér bele a napi prioritások közé. Amellett, hogy a párommal is szeretnék minél több értékes időt együtt lenni, mindig van kisebb-nagyobb projekt, feladat, amire kell kapacitás. Miután érdekel ez a vonal is, idén megpróbáltam az elektronikus zene és médiaművész szakot levelezőn, de nem tudtam rá elég figyelmet, energiát fordítani. Sokszor kell elengedni is tudni. De mindemellett szeretek biliárdozni, a csapattársaimmal idén megpróbálunk feljutni az NB2-be.
Utolsó kérdésem arra irányulna, hogy véleményed szerint mi vagy inkább, gyógytornász vagy dalszerző?
Sosem helyeztem egyiket a másik elé, de mindenképpen büszke vagyok arra, hogy párhuzamosan tudom csinálni a kettőt, és hálás vagyok azért, hogy jelen lehetnek az életemben. Ki tudja, mit hoz a jövő, a zene is fontos részem, és az is, hogy gyógyítsak. Anno a Pí Therapy sem véletlenül kapta a nevét, hisz a zene egyfajta terápia saját magam számára. Igyekszem úgy ügyködni, hogy így is maradjon.
Szerb Katalin
Olvasnál még interjúkat? [2]
[2] https://infozio.wordpress.com/2022/01/21/interju-cserhati-herold-janka-termekenysegtudat-szakertovel/
