Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádtam a 2000-es évek elején felnőni. Ha visszagondolok a gyermekkoromra, rengeteg olyan játék jut eszembe, amikkel hosszú órákat töltöttünk el mit sem törődve az idő múlásával. Néha még szembe jönnek velem itt-ott ezek a – most már retrónak számító – játékszerek és olyankor mindig jó érzés fut át rajtam, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy én még anno ezt megkaphattam a szüleimtől, attól kezdve pedig büszke tulajdonosa lehettem. Tényleg igaz a mondás, hogy „A múltba nem visszamenni vágyunk, csak újra átélni az érzést, amit adott.”
A játék azonban nem csupán gondtalan időtöltés volt számunkra: a fantáziánk szárnyalását, sok-sok barátság születését és a közös élmények megélését jelentette. A digitális eszközök terjedésével sajnos már egyre kevesebb hasonló élményben van része a mai gyerekeknek, ami persze bizonyos szemszögből érthető, hiszen folyamatosan változik a világ. Másrészt viszont sok értékes pillanat elveszik ezáltal, a személyes találkozásokat pedig a virtuális kapcsolatok váltják fel, így sok szempontból negatív hatást gyakorol a gyerekek fejlődésére. Korábban a fogócska és bújócska számtalan variációja, az ugróiskola, a számháború vagy az „Amerikából jöttem” szinte minden utcában és iskolaudvaron népszerű volt. Nem kellett hozzá más, csak néhány lelkes játékos, kreativitás és egy kis szabad tér. Ekkor egy bot lehetett akár kard, akár varázspálca, hiszen a gyerekek képzelete töltötte meg tartalommal a hétköznapi tárgyakat. Ma már a digitalizáció világában azonban sokszor előre meghatározott szabályok, történetek és lehetőségek várják a felhasználókat, így kevesebb tér marad a saját fantázia kibontakoztatására.
Mi lányok mindig szerettünk valamilyen ékszert készíteni színes fonalakból vagy gumiból. Emlékeztek például azokra a hosszú, vékony, műanyag szálakra, amelyekből négyes, ötös vagy akár hatos fonással gyártottunk kulcstartókat? Vagy abból a kis színes gumikból álló karkötőfonó készletre, amihez a figurákat egy kampós tűvel egymásba hurkolva készítettük el? Na és az üveggolyókra emlékeztek még? Talán valahol a padláson még mindig megvan a hatalmas gyűjteményed, amiből biztosan folyamatosan cserélgettél az osztálytársaiddal, hogy minél szebb és változatosabb darabjaid legyenek. Az egykori emlékkönyvünket fellapozva, ami szinte minden iskolás gyermek féltve őrzött kincse volt, sokunknak még mai napig mosolyt csal az arcunkra. A barátok, osztálytársak és családtagok kedves üzeneteket, verseket, rajzokat vagy jókívánságokat írtak bele, bár néha csak hónapokkal később kaptuk vissza.
A kártyajátékok sosem mennek ki a divatból, sőt, a ma kapható kiadások általában egy-egy régi darab újragondolt változatai. A Fekete Péter szinte minden családban megtalálható volt, nekem személy szerint az egyik kedvencem. Sokan szerettük a gyűjthető képes verziókat is, mint a focis kártyákat vagy a Chipicao meglepetéskártyákat, amik a csokis croissant csomagolásából kerültek elő.
Ne feledkezzünk meg azokról a gyűjthető tárgyakról és hozzá az albumokról sem, amelyekhez az adott élelmiszerboltban juthattál hozzá. Ilyen volt például a Tesco-s Hupikék törpikék dominó készlet vagy a 2014-es labdarúgó világbajnokság keretében hirdetett Pelé hűségprogram, melyben a vásárlás után kapott matricákat focilabdára vagy hátizsákra lehetett beváltani. A Lidl a Stikeez nevű tapadós gumifiguráival bolondította a vásárlókat, a Penny pedig gyümölcs, zöldség és labda plüssökkel szállt be a marketingbe. Mindezek mellett talán a legkeresettebb promóció Garfield matricái voltak a Sparban, dzsungel, szafari, hegy, óceán, sziget és még Magyarország témában is. Ennek a népszerűsége még mindig él, hiszen idén is megjelent egy újabb gyűjtőalbum a szülők legnagyobb örömére.
A gyermekkori játékok jóval többek voltak egyszerű elfoglaltságnál. Barátságokat építettek, készségeket fejlesztettek és olyan emlékeket adtak, amelyek évtizedek múltán is elevenen élnek az emlékezetünkben. A nosztalgia ereje talán éppen abban rejlik, hogy ezek a pillanatok világítanak rá igazán az élet egyszerű örömeire.
Dervalics Panna
képek forrása: Google képek
Ha tetszett, olvasd el ezt a cikkünket is:
