Akik olvasták a múltkori írásaim egyikét, most lehet nem fogják érteni miért cáfolom előző kijelentésem a parittya kötéssel kapcsolatban. Az egyetemen most vették kezdetét az elsősegély óráim, így ez alkalommal onnan nyertem az ihletet.
Miről is lenne szó?
Az orrvérzés és annak laikus ellátási metódusáról már írtam. Ám pontosítani szeretnék, hiszen bevallom megváltozott a mögöttes tudásom az órák által.
Összegezzük mitől is eredhet meg egy ember orrának vére:
A legegyszerűbb ok mechanikai sérülés, ilyenkor valamilyen külső behatás következtében, az orr formája kívülről is változhat. Létezik belgyógyászati eredet, ilyen egy kezeletlen magas vérnyomás, melynek hatására az orrnyálkahártyában elpattanhatnak a hajszálerek. Beszélhetünk még elülső és középső koponyaalapi törésekről, ilyenkor is távozhat vér az orron keresztül. Az elülső koponyaalapi törésnél jellegzetes püffedés lesz megfigyelhető a szem alatti területen. Ami még érdekességként szolgálhat az előbb említett kórképnél, hogy agyvíz is távozhat az orrnyíláson. A későbbiekben leírom röviden hogyan is lehet elkülöníteni az agyvizes vérzést az egyszerű folyékony kötőszövetünktől.
Most, hogy ezeket letisztáztuk, rátérnék az ellátás menetére!
Szerintem belátni a hibánkat erény, mintsem kellemetlen, szóval most ezt teszem. Az elsősegély órán jöttem rá erre a téveszmére, melyet megosztottam sajnos az olvasósággal. Ismétlés gyanánt leírom, ami valid volt az előzőkben, majd nem csigázom tovább a kedves betekintőket, elárulom mit toltam el. Szóval addig minden stimmelt, hogy az anatómiai viszonyok miatt szigorúan tilos arra bíztatnia az ellátónak a sérültet, hogy hajtsa hátra a fejét. Egyszerű, ez azért van, mert ilyenkor a garatba, majd a gyomorba csorogna a vér, ami hányással járhat.
Mit is tegyünk akkor?
Szólítsuk fel a személyt, hogy hajtsa előre a fejét. Ezt követően biztosítsunk számára zsebkendőt, papírtörlőt, hogy azzal fogja fel a vérzést. Most érkeztünk el a hibás ponthoz. A címből már sejtettem, hogy a parittya kötést mellőzni kell az ellátás folyamán. Ennek oka az, hogy a kötés igaz, hogy tamponál, de ahogyan minden felfogóeszköz, ez is eléri azt a pontot, amikor már nem tud felszívni több nedvet, ilyenkor cserélni kell a kötést. Ez kellemetlenséget okoz a sérültnek, hiszen az odaalvadt vérrel együtt „letépjük” a megtelt mullapot, így ismételten előidézzük a már megszűnt vérzést. Ezen öngerjesztő folyamat miatt nem ajánlatos ennek a kötésnek az alkalmazása. A másik ok, hogy nem csak az orr, de az arcüreg területe is megtelhet szövetnedvvel, így ugyancsak kellemetlenséget okozunk szegény sérültnek.
Mechanikai sérülésnél ugyan praktikusnak tűnhet ez a kötés, hiszen kibiztosítjuk az elferdült porcos szervet, ám nagyfokú fájdalmat is okozhatunk ezzel.
Summa summarum, ezen ismeretek tudatában már magam sem ajánlanám feltétlenül a parittyás kötést.
Még az elején említettem, hogy behoznék egy érdekességet, az agyvizes és a „sima” vérzés elkülönítésére. Legjobb, ha egy bordázat, minta mentes papírtörlőt alkalmazunk, mert azon biztosan fogjuk látni az eltérést. A sima vér vöröses színű lesz, míg agyvíz csepegés esetén higítottabb, kevésbé élénk színű folyadékra lehetünk figyelmesek. A tanárom azt mondta, hogy kokárdaszerű, tehát váltakozó lesz a szín, valamint lesz egy világosabb folt, melyet az agyvíz csepegése okoz.
A mostani cikkem bebizonyította azt, hogy mindig tanulhatunk valami újat és az élet tele van meglepetésekkel.
Megjegyzésként itt hagynám, hogy a mostani abszolút forrásom egy végzett mentőtiszt, tőle szereztem ezeket az információkat, melyekkel szolgálni tudtam.
Sebők Virág
Képek forrása: Pinterest
Ha tetszett, kattints ide:
