Élet az ETK után – interjú Dr. Szilágyi Brigitta gyógytornásszal II. rész
- Most térjünk át egy kicsit más területekre. A szakma keretein belül számtalan lehetőség van a kutatásokra. Te milyen kutatásokban vettél részt?
- Egyrészt voltak saját kutatásaim, amivel részt vettem TDK-n és OTDK-n.
A tudományos munkám során gyermek gerinciskola program témával első helyezést értem el 2017-ben a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Orvos- és Egészségtudományi Szekcióján, a Primer prevenció tagozatban, továbbá a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Dékáni Pályamunka pályázatot, és 2019-ben az Új Nemzeti Kiválósági Program pályázatot nyertem el.
2014-től volt szerencsém foglalkozni II. típusú cukorbetegekkel, akikkel mozgásprogramot végeztünk és 2017-ben a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Testnevelés- és Sporttudományi Szekcióján a diabetes pályamunkával első helyezést értem el, emellett különdíjban részesítettek. 2016 novemberétől a Pécs-Baranya Megyei Diabétesz Egyesület elnöke lettem. 2017-ben az egyesülettel megnyertük a Sanofi „Teljes élet cukorbetegen” pályázatot.
Ezen kívül részt vettem számos intézeten belüli kutatásban is. - Gratulálok! Ez mind lenyűgöző eredmény! Arra lennék még kíváncsi, hogy van-e olyan speciális terület vagy probléma, amit különösen szeretsz kezelni?
- Gerinc problémák, állkapocsízületi diszfunkciók és viscerális terápiák.
- Valamelyikről mesélnél nekünk kicsit részletesebben?
- Igen, az állkapocsízületi, más néven a craniomandibularis vagy temporomandibularis problémákról és terápiákról szeretnék beszélni. Ez egy jelenleg is fejlődő terület, sok új módszer és eredmény született a témában, de még rengeteg minden vár felfedezésre. Ezek a terápiák már evidencián alapuló technikák, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy történt már elég kutatás a terápiával kapcsolatban, az eredmények publikálva lettek, majd összegezve, készült belőlük egy áttekintés, amiből kiderül, hogy adott terápia mennyire hatékony, bizonyos problémák kezelésében.
A betegek körében olyan tünetek tudnak jelentkezni, mint például fülzúgás, állkapocskattogás, kiakadás vagy fájdalom, szúró érzet a fül területe előtt, esetleg más területekre való kisugárzás (koponyafele, szembe, nyaki területekre), folyamatos nyakfájás (ami terápia-rezisztens, tehát semmilyen terápiára nem javul).
Az állkapocsízület helyzetét a csontos markerek, a fogak elhelyezkedése és a lágyrészek, kötőszövet, szalagok és izmok határozzák meg. Bármely terület ezek közül érintett, probléma jelentkezhet, és mivel zárt láncban működik a két oldal így, ha probléma jelentkezik az egyik oldalon, a másik oldal is le fogja reagálni. A panaszok oka lehet már gyerekkortól egy rossz fejlődése az állkapocsízületet alkotó csontos markereknek, a fogak nem megfelelő elhelyezkedése vagy foggal kapcsolatos beavatkozás (műtét, fogfelszínnek a rossz beállítása, elcsiszolása).
Egy eltérés minden esetben befolyásolni fogja a lágyrészek állapotát is, mi elsősorban azokkal tudunk dolgozni, arra tudunk hatni. Ha már mondjuk kötőszövetekben is gondolkodunk, akkor a centrális kötőszövet egy meghatározó terület az állkapocsízület esetében, ami azt jelenti, hogy állkapocsízülettől, akár a koponya területétől haladunk lefele, és elől egészen a medencéig fellazítjuk a kötőszövetet és az izmokat.
Amit még szerintem fontos megemlíteni ezen a területen, és gyerekcipőben jár, az a fogorvos, a fogtechnikus, a fogszabályozó orvos, vagy akár egy szájsebész szerepe, mert nem feltétlenül tud ebben a témában kompetens lenni. A gnatológia a fogászat azon speciális ága, ami az állkapocsízülettel és annak problémáival foglalkozik. Ahogy én látom és tapasztalom, sok féle eszközzel próbálják objektivizálni az állkapocsízület optimális helyzetét, ami mindenki esetében egyedi. Ez több kevesebb sikerrel sikerül. Léteznek különböző sínek, harapás emelők, fogszabályozók, melyek segítségével igyekeznek megtalálni és beállítani az optimális helyzetet, sajnos nem mindig sikerül, vagy hosszas és lassú folyamat eredményeként csak. A legtöbb esetben szükséges az együttműködés gnatológussal, vagy fogorvossal a gyógyulás eléréséhez. - Ez nagyon izgalmasan hangzik! Úgy látom jó mélyen beleástad magad ebbe a témába. Közeledünk az interjú végéhez, ezért azt szeretném megkérdezni, hogy szerinted mi az, amit a kívülállók a leginkább félreértenek a gyógytornász munkában?
- Hogy nem gyógymasszőrök, és nővérkék vagyunk. 🙂
- Akkor mi az az egy dolog, amit szeretnél, ha emberek jobban megértenének a gyógytornász szakmáról?
- Amikor eljönnek kezelésre, sokan alkalmazunk aktív és passzív terápiákat is, és egy idő után hajlamosak elhagyni a házi feladatot, hanyagolni a mozgást vagy sportok űzését és megszeretik a passzív terápiákat, amire rendszeresen szeretnének visszajárni (például masszázsra vagy különböző manuális kezelésekre), egyrészt mert jó, kényelmes is, másrészt van, aki úgy gondolja, hogy az megoldja az ő problémáját. De ez nem így működik. Együtt kell dolgoznunk, mert ez egy út, ahol az a cél, hogy megfelelő elméleti és gyakorlati tudást kapjanak az emberek, megfelelő információkhoz, módszerekhez, technikákhoz jussanak és megtanulják az állapotukat ön menedzselni, valamint egy idő után el tudjuk engedni a kezüket, mert jól vannak. Ez lenne a gyógytorna célja.
- Zárszóként, mit tanácsolnál a pályakezdő gyógytornászoknak, amit te is szívesen hallottál volna annak idején?
- Ha szereted a munkád, hivatásként tekintesz rá, és mindenképp ezen a területen szeretnél dolgozni, akkor fogsz találni munkát.
- Köszönöm szépen, hogy vállaltad az interjút! Én nagyon élveztem a beszélgetést! További sok sikert kívánok a munkád során!
- Köszönöm szépen!
Liziczai Máté
Ha tovább olvasnál:
