A Savant-szindróma, vagy más néven “szigetelméleti zavar”, egy ritka, ám annál érdekesebb neurológiai jelenség. Az érintett személyek kivételes tehetségeket mutatnak a művészetek, a zene és a vizuális képességek vagy a matematika területén. Viszont ezen különleges adottságoknak ára van, s a zsenialitásuk megdöbbentő kontrasztban állhat az egyének egyéb korlátaival. A savant-szindrómával érintettek fejlődési rendellenességgel vagy központi idegrendszeri sérüléssel élő emberek.
Az első dokumentált eset 1783-ban jelent meg Karl Philipp Moritz folyóiratában, ahol egy fiatal férfiról számolt be, aki rendkívüli memóriával és kivételes számítási képességekkel rendelkezett. A későbbi elemzések alapján kiderült, hogy a férfi nagy valószínűséggel autista volt, amire a személyiségét bemutató leírások is utalnak.
Majd száz évvel később, Dr. John Langdon Down szintén érdeklődést mutatott a Savant-szindróma iránt, s 1887 januárjában előadást tartott (Lettsomian lectures on some of the mental affections of childhood and youth), ahol megalkotta saját terminusát az “Idiot Savant” kifejezést. “Ez a név azokra a gyerekekre vonatkozik, akik, miközben értelmi fogyatékosok, olyan különleges képességeket mutatnak, amelyek nagy mértékben fejleszthetők.” – Down. Később ezt a kifejezést Savant-szindrómára változtatták, hogy elkerüljék a pejoratív felhangokat.
Későbbi kutatások azt igazolták, hogy a szindróma leggyakrabban autizmus spektrum zavarral élő személyeknél fordul elő, bár más központi idegrendszeri problémák is társulhatnak hozzá. Később, 2014-ben Dr. Darold A. Treffert megállapította, hogy az esetek 50%-ban autizmus, míg a másik 50%-ban neurológiai rendellenességek is lehetnek a kiváltó tényezők.
Treffert ugyancsak beszámolt a Savant-szindróma szerzett formájáról is, amely egy agysérülés vagy betegség után jelentkezhet. A kutató számos esetet említ, ahol stroke, traumás fejsérülés, vagy akár frontotemporális demencia következtében alakultak ki a különleges képességek.
Sokáig az a téves elképzelés uralkodott a savantokról, hogy nincs meg bennük a kreativitás, s csupán a hihetetlen memóriájuknak köszönhető a teljesítményük, egyfajta utánzó zseninek festették le őket. Azonban további kutatások bebizonyították, hogy az egyszerű másolás mellett, a savantok is képesek az improvizálásra és a saját egyedi produktum előállítására.
További tévhitet rombolt le Treffert 2014-ben, amikor a Savant-szindróma és az IQ közötti kapcsolatot kutatta. Közmeggyőződésnek számított ugyanis, hogy a Savant-szindróma mindig alacsony IQ-val társul. Bár meglehet, hogy a savantok többsége 50 és 70 közötti IQ-val rendelkezik, de elvétve előfordulnak olyan egyének is, akiknek ez a szám jóval az átlag feletti, csupán a hagyományos IQ tesztek gyakran nem mérik a savantok által mutatott egyedi intelligenciát.
A Savant-szindróma egyaránt bizonyítéka az emberi elme lenyűgöző potenciáljának, s törékenységének is. A különleges tehetségek és a velük járó kihívások páratlan betekintést nyújtanak az agy működésébe, új kérdéseket vetve fel az intelligencia, a kreativitás és a mentális egészség összefüggéseiről. Bár a szindróma sok szempontból még mindig rejtély, tanulmányozása nemcsak a tudomány számára értékes, hanem emlékeztetőül is szolgálhat mindannyiunk számára, hogy a zsenialitás sokféle formában létezik, s megértésük gazdagabbá teheti társadalmunkat.
Szücs Réka
Olvass tovább!
