A gyermekkorban kialakuló gerincferdülés (scoliosis) leggyakoribb típusa az idiopátiás scoliosis, amely az esetek mintegy 80–85%-át teszi ki. Az idiopátiás elnevezés azt jelenti, hogy a betegség pontos oka jelenleg sem ismert. A szakirodalom alapján feltételezhető, hogy kialakulásában genetikai hajlam, a növekedés során bekövetkező változások, valamint idegrendszeri és hormonális tényezők együttesen játszanak szerepet.
Az idiopátiás scoliosis elsősorban a gyermek- és serdülőkor gyors növekedési szakaszában jelentkezik, ezért kiemelt figyelmet igényel. Napjaink egyik jellegzetes mozgásszervi problémájának tekinthető, amelynek felismerésében fontos szerepet játszanak az iskolai szűrővizsgálatok és a korszerű diagnosztikai módszerek. A korai diagnózis lehetőséget biztosít arra, hogy szükség esetén időben megkezdődjön a kezelés, ezáltal csökkentve a gerincferdülés súlyosbodásának kockázatát.
Gyakori tévhit, hogy a helytelen testtartás, a nehéz iskolatáska vagy a sok ülés közvetlenül gerincferdülést okoz. A jelenlegi tudományos ismeretek alapján ezek a tényezők nem felelősek az idiopátiás scoliosis kialakulásáért, ugyanakkor hozzájárulhatnak egyéb testtartási rendellenességekhez és hátfájdalmakhoz. Éppen ezért a rendszeres testmozgás, a megfelelő izomerő fejlesztése és a mozgásszervi szűrővizsgálatok továbbra is fontos szerepet töltenek be a gyermekek egészségének megőrzésében.
Bár az idiopátiás scoliosis kialakulása jelenlegi tudásunk szerint nem előzhető meg, a rendszeres szűrővizsgálatoknak kiemelt szerepük van a betegség korai felismerésében. Minél hamarabb derül fény a gerincferdülésre, annál nagyobb az esély arra, hogy a megfelelő kezeléssel, például gyógytornával megállítható vagy lassítható a görbület romlása. A szülők, pedagógusok és egészségügyi szakemberek együttműködése ezért kulcsfontosságú, hiszen a vállak, a lapockák vagy a derékvonal aszimmetriájának korai észlelése hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek időben szakorvosi vizsgálatra kerüljön.
A gyermekkori scoliosis kezelése során a gyógytorna egyik legfontosabb célja nem csupán a gerinc állapotának javítása, hanem a gyermek mozgásának tudatos fejlesztése is. A terápiás program során a gyógytornász olyan feladatokat alkalmaz, amelyek segítik a test megfelelő használatának megtanulását és a mindennapi mozgások során kialakítható helyes minták elsajátítását.
A gyakorlatok között szerepelhetnek a gerinc megnyújtását segítő feladatok, amelyek támogatják a testtartás javítását, valamint olyan erősítő gyakorlatok, amelyek a törzs izmainak megfelelő működését fejlesztik. Emellett fontos szerepet kapnak a vállöv, a lapockák és a medence körüli izmok összehangolt működését javító mozgások is. A terápia részeként alkalmazott nyújtó és mobilizáló gyakorlatok hozzájárulhatnak a mozgástartomány fenntartásához, míg az egyensúlyt és koordinációt fejlesztő feladatok a gyermek testtudatának javítását segítik.
Draxler Alexia
Képek forrása: Pexels
Hasonló tartalmakért olvasd el ezt is!
