A víz egy nélkülözhetetlen vegyület, az életünk alfája. A környezetünk és a testünk része. Ugyan gyakran feledésbe merül, de tény, hogy a víz már életünk kezdetétől biztonságot nyújtó atmoszféraként ölel minket körül.
Hiszen a magzatvíz az ember első óceánja: az a közeg, melyben megfelelő tempóban fejlődhetünk, mely megvéd, táplál és felkészít minket a világra. Ahogyan a Földön sem lenne élet víz nélkül, úgy az anyaméhben sem lenne fejlődés magzatvíz nélkül. Ez a párhuzam teszi számomra különösen fontossá a víz világnapját, hiszen a víz nem csak a bolygónk, hanem az életünk alapja egyaránt!
Miért is olyan fontos a magzatvíz az embrionális és később a magzati fejlődés során?
Előzetesen említésre került, viszont itt is részletezem: mechanikai védelmet biztosít a sérülések, káros behatások, ütések elől. Ezen felül állandó hőmérsékletet nyújt a fejlődő embrió és később magzat számára. Ez a közeg teli van fehérjékkel, ásványi anyagokkal, elektrolitokkal és hormonokkal. Biztosítja a tüdő és az emésztőrendszer fejlődését is. Illetve a későbbiekben szabad mozgást biztosít a fejlődő magzatnak.
Mikor kezd el termelődni?
A magzatvíz a várandósság korai szakaszában, a 2. hétben keletkezik. Kezdetben az anya teste és a magzatburok termeli. A várandósság első heteiben tehát nagy mennyiségű vízből, valamint anyai vérplazmából tevődik össze.
Hogyan változik a mennyisége, minősége és összetétele a várandósság előrehaladtával?
A 10. héttől kezdve a magzat is aktívan részt kezd venni a magzatvíz termelésében. Ez nem véletlen, hiszen a magzat veséi a 9-11. hét környékén kezdenek el működni, vizeletet termelni. A vesék által megszűrt vizelet így a húgyhólyagba, majd ezt követően a húgycsövön keresztül a magzatvízbe jut.
A 12-14. héttől kezdve megjelenik az a jelenség, miszerint a fejlődő élet elkezdi lenyelni a magzatvizet. Ez a nyelő mozgás a fejlődés előrehaladtával egyre gyakoribbá és intenzívebbé válik. A magzatoknak ezen képessége kulcsfontosságúvá válik az emésztő és légzőrendszer fejlődésének, valamint a magzatvíz létfontosságú állandó cserélődésének szempontjából. Emellett a magzat ekkor kezdi el gyakorolni a később létfontosságúvá váló nyelő és légző mozdulatokat. Amennyiben tovább haladunk a babavárás útján, megtudhatjuk, hogy a második trimesztertől kezdve a magzatvíz legfőbb összetevője a magzati vizelet, illetve kisebb mennyiségben a fejlődő szervezet által termelt tüdővizenyő. A bonyolult transzportfolyamatok teszik lehetővé, hogy a magzatvíz állandóan körforgásban legyen, továbbra is fenntartva ezzel az egyensúlyt. A magzatvíz nagyobb része a magzatburok belső rétegén keresztül közvetlenül a magzati méhlepény ereiben szívódik fel. A maradék csekélyebb mennyiség ugyanezen az ,,útvonalon” keresztül jut el az anya vérkeringésébe. A második trimeszter végére a magzatvíz mennyisége élettani esetben eléri a 700 ml-es mennyiséget. Ahogyan közeledik a szülés időpontja, a magzatvíz mennyisége is egyre csak növekszik. A 36. hétig eléri a kb. 1000 ml-es csúcsmennyiséget. A terminus környékére viszont visszacsökken 800 ml-es mennyiségre. Erre az időre a magzatvíz mennyisége és minősége diagnosztikus jelentőségűvé válik.
Amennyiben a víz mennyisége csökken, az azt jelzi a szakemberek számára, hogy a baba agya nem jut elég oxigénhez, illetve ezen felül árulkodik a méhlepény állapotáról is. Éppen ezekből az okokból kifolyólag a kismamákat a terhességük utolsó heteiben rendszeresen rutinszerű vizsgálatokkal ellenőrzik. Ezen eszközök segítik az orvosokat abban, hogy biztonságos szülést biztosítsanak a kismamák számára.
Miért veszélyes a terminus túllépés?
Több szempontból is veszélyes lehet: egyrészt a méhlepény elöregedhet, ami a vérellátás elégtelensége miatt nagyon veszélyes, másrészt a magzatnak distresszes állapotot idéz elő. Ez korai székelést jelent, aminek a lenyelése fulladás veszélyét kockáztatja. Tehát ezért olyan fontos a gyakori vizsgálat az utolsó hetekben!
Összességében ne feledjük, hogy a víznek teremtő ereje van!
Sebők Vivien
Képek forrása: Pinterest
További cikkek olvashatóak az alábbi linken:
