A cikkem témaválasztása kicsit sem meglepő, így e hónap végéhez közeledve. Az ünnepek alatt a legtöbben kiélvezzük a családunk közelségét, a finomabbnál-finomabb ételeket, illetve kihasználjuk szilveszterkor a szórakozás lehetőségét. Az imént említett kategóriába sorolhatjuk az alkohol fogyasztás mellett a robbanószerek, mint például a petárdák használatát is. Az illuminált állapotnak köszönhetően, sok esetben nem túl szerencsés az újévet ezekkel a veszélyes eszközökkel köszönteni.
A mostani írásommal arra szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy miért is tartom potenciális veszélyforrásnak a petárdákat, illetve, ha bekövetkezne egy váratlan sérülés hogyan is lássuk el a mentő kiérkezéséig a sérültet.
Petárdákról egy keveset…
Az internet segítségével összegyűjtöttem miből is áll egy ilyesfajta robbanóeszköz:
Szemmel láthatóan van borításuk, ez tartja a nyomást. Hajtó, vagy fúvóka, ez biztosítja bizonyos típusoknál a forgás lehetőségét. Gipszdugó zárja a testet és növeli a belső nyomást. Gyújtózsinór/ köznyelven kanóc: időt ad a felhasználónak, hogy eltávolodjon az eszköztől. Gyújtófej (dörzselegy): a gyufa fejéhez hasonló anyagból készül, begyújtást indítja. Késleltető réteg: általában préselt, fekete lőpor, lassabban ég, időzít. Robbanó anyag, vagy „flash por”: tényleges hangos detonáció forrása, oxidálóanyagból (pl: kálium-perklorát) és fémporból (pl: alumínium, vagy magnézium) keveréke. Az imént említett keverék titka, hogy gyorségésre képes, ami a robbanás alapja.
A robbanási folyamat lépései:
- begyújtás
- késleltetés
- flash por begyulladása
- nyomásnövekedés
- robbanás-> nagyon gyors égés és hirtelen nyomásfelszabadulás
Most, hogy adott egy kis alap háttérinformáció ezen eszközökről, nézzük meg mikor jelenthetnek veszélyforrást számunkra!
Ha nem tudjuk, hogyan használjuk, vagy egyes tudatmódosítók miatt belassul az időérzékünk, semmiképpen nem tanácsos ezekkel az eszközökkel szórakozni!
Mit okozhatnak?
Égési sérülések: főként másod és harmadfokú égéssel szembesülhetünk. Leggyakoribb területek: arc, kéz, kar. Halláskárosodás: közvetlen közelben eldurrantott petárda dobhártyasérülést, és/vagy tartós halláscsökkenést is okozhat. Szemsérülések: szaruhártya- sérülés, idegentest, akár maradandó látáskárosodást is okozhat. Arc- és fejsebek: zúzódások vagy vágott sebek, arc- és orrcsont töréssel is járhat. Légúti irritáció: a robbanáskor keletkezett füst és por irritálhatja a légutakat, szemet és orrnyálkahártyát. Végül, de nem utolsó sorban a leggyakoribb és legveszélyesebb sérülés típus a kéz és ujjroncsolódás, csonttörés, lágyrész roncsolódás. Petárda kézben robbanva a végtag leszakadásával járhat.
Az iménti probléma megoldását szeretném hosszabban kifejteni:
Ha bekövetkezik a baj és a sérült mellett állsz, mit tehetsz érte? Először is mérd fel az állapotát, keress egy embert, ha többen vagytok, aki a mentőt hívhatja. Miután tárcsáztátok a 112- es számot hangosítsa ki a telefon tulajdonosa, hogy a mentésirányító utasításait hallva cselekedjetek. Amit a helyszínen azonnal meg kell hogy tegyél, az a sérült, roncsolódott kéz szabályos ellátása. Próbálj törekedni a sterilitásra, de, ha nincs a kéznél kötszer, akkor használhatsz tiszta textíliákat, mint a: póló, sál, konyharuha, kendő, törölköző. Legyen tiszta, szösz mentes az anyag. Rögzítésre alkalmas ruhadarabok: rugalmas ruhadarabok: öv, melltartó pánt, harisnya. Ha kicsit stabilabb kell, használhatod a cipőfűződ, vagy a hátizsákod zsinórját is. Alátámasztáshoz használj rétegezett, tiszta ruhákat, tiszta zoknit, vagy több réteg pólót. Ennek rögzítéséhez ideiglenesen jónak bizonyulhat hajgumi, vagy minden magyar háztartásban megtalálható csodaszer, a szigetelőszalag.
A cél ilyenkor, hogy a lehető legtisztábban, ideiglenesen ellássuk a bajbajutottat, ameddig meg nem érkezik a segítség.
Szorítókötés lépései:
Legtöbb esetben a sebkörnyék tisztításával kezdenének, de ilyen volumenű sebnél kihagyható ez a lépés. Miután begyűjtöttük a tiszta kötszerként szolgáló eszközöket, helyezzünk rá a sebre egy összehajtogatott ruhadarabot, ez helyettesíti a mullapot. A gézpólya helyettesítője, valamilyen rugalmas ruhadarab, illetve a további rétegek, pl: zokni felhelyezése következik. Kezdjük el tekerni a rugalmas anyagot, pár pólyamenet után helyezzük a tekerőanyagunkra a zoknit, majd folytassuk a tekerést, amit jó szorosan tegyük! A „pólyamenet” után, csavaró mozdulattal szorítsunk rá a kötésre. Ezt addig folytassuk még a vér át nem üt az anyagon. Mindezt rögzítsük a fent említett eszközökkel, pl.: szigetelőszalaggal. Ennek szemléltetésére itt egy kép:
Mit tehetünk még?
Beszéltessük a sérültet, ne hagyjuk, hogy elveszítse az eszméletét. Ez az adrenalin lökettől remélhetőleg alapból nem következne be nála. Mérjük fel az állapotát – szédül-e esetleg – majd próbáljuk elterelni a figyelmét, hétköznapi témákról csevegjünk vele. Ez igen abszurdnak hangzik, de hatásos lehet.
Mit kezdjünk a leszakadt végtaggal? Ha nem roncsolódott nagy mértékben, visszavarrható lehet, így gyűjtse be lehetőleg olyan ember, aki nem a sebesülttel foglalkozik. A leszakad végtagot helyezzük bele egy épp tárolóba, ami jól szigetel, hogy ne érintkezzen a hűtőközeggel és épp maradjon (ne fagyjon meg). A hűtőközeg nem csak arra alkalmatos táska lehet jégakkuval, hanem hideg vizes zacskó is, amely lehetőleg tartalmazzon jeget is.
Miért fontos az elkülönítése a két közegnek? Ha érintkezik közvetlenül az amputátum a jéggel, az roncsolhatja annak épségét és rontja visszavarrhatóságának lehetőségét. Ezért erre érdemes odafigyelni a nagy kapkodás és pánik közepén is!
Ezek után kívánok mindenkinek boldog új évet előre is! Mindenki figyeljen oda az egészségére, hiszen ez a legnagyobb ajándékunk az életben!
Sebők Virág
Képek forrása: Google képek
Ha szeretnél hasonló tartalmakat olvasni akkor lesd meg ezt is:
