A géppuska monoton, fülsértő recsegése töltötte be a levegőt. A katonák lélegzet-visszafojtva, mereven bámultak a céltávcsőbe; izmaik megfeszültek, minden készen állt a dicsőséges győzelemhez — ám a célkeresztben nem egy ellenséges harcos, hanem egy fegyvertelen madár bukkant fel. A hosszú nyakú ellenség mintha az irányzékon át egyenesen visszanézett volna a katona szemébe, mintha csak provokálni akarta volna: „Találj el, ha tudsz!”. A fegyver eldördült, de a golyó célt tévesztett, és a homokba fúródott. Az emu ekkor irányt váltott, majd gyors ütemben elhagyta a terepet.
A történelemben ritkán fordul elő, hogy egy ország hivatalos fegyveres erői állatok ellen indítsanak háborút. Még ritkább azonban az, hogy egy ilyen konfliktus a hadsereg vereségével végződjön.
A legbizarrabb háború
Az első világháborút követően a frontokról hazatérő katonák közül rengetegen igényeltek földeket az auszrál kormánytól egy új élet reményében. A veteránok főként Nyugat-Ausztráliában, a Wheatbelt nevű térségben telepedtek le és kezdtek gabonatermesztésbe. A békés gazdálkodás reménye azonban hamar akadályokba ütközött.
Az 1929-ben kitört nagy gazdasági világválság jelentősen megnehezítette az újonnan földművelésbe kezdett, volt katonák helyzetét: a gabonaárak meredeken zuhantak, a termelők alig tudtak megélni. Ebben a feszült gazdasági és társadalmi közegben ütötte fel fejét egy újabb probléma: az emuk.
1932-ben közel húszezer emu érkezett Nyugat-Ausztrália gabonatermő vidékeire, víz és táplálék reményében. A vándorló életmódot folytató óriásmadarak mohón falták az érett kalászt, letaposták a friss vetést, és megrongálták a kerítéseket, így beengedve a további kártevőket maguk után.
A helyi gazdák kétségbeesetten fordultak a kormányhoz. Sir George Pearce, az akkori hadügyminiszter, eleget téve a veteránok kérésének, 1932 novemberében katonai akciót indított az emuk ellen. Az akciót G. P. W. Meredith őrnagy vezette, két katonával és két darab Lewis-géppuskával felszerelve. Eredetileg 10 000 lőszert kaptak, hogy „megoldják” az emukérdést.
Madarak a fronton
A haditerv elképesztően egyszerűnek bizonyult: kivonulni, és megsemmisíteni a védtelen ellenfelet. A gyakorlatban azonban a kampány gyorsan kudarcba fulladt…
Az első összecsapásra 1932. november 2-án került sor Campion közelében. A katonák körülbelül 50 madarat próbáltak bekeríteni, ám az emuk szétszéledtek, és mindössze néhányat sikerült megölni. Az elkövetkező napokban újabb próbálkozások történtek: a katonák mozgó teherautóról próbálták géppuskával lőni a madarakat, de a rossz útviszonyok miatt a rázkódás annyira erős volt, hogy a célzás szinte lehetetlennek bizonyult, és a lövések többsége célt tévesztett.
Az emuk kitartóak és meglepően szervezettek voltak. Nagy csapatokban mozogtak, de amikor fenyegetést érzékeltek, kisebb csoportokra szakadtak szét, így nehéz volt hatékonyan lőni őket. A madarak gyorsasága – akár 50 km/h-val is képesek futni – és alkalmazkodóképessége lehetetlenné tette a katonák számára, hogy tömeges pusztítást végezzenek.
A csúfos vereség
Néhány hét alatt a katonák több ezer lőszert használtak el, de a becslések szerint mindössze 200–300 emut tudtak megölni. December 10-én az akciót hivatalosan is befejezettnek nyilvánították. A közvélemény és a sajtó gúnyosan „háborúnak” nevezte az eseményt, és az emuk győzelmét hirdette.
A „háború” végeztével a gazdák problémái természetesen nem oldódtak meg. Az emuk elleni védekezést végül más módszerekkel – főként kerítések építésével és vadászati engedélyek kiadásával – folytatták. A kormány pénzdíjakat tűzött ki az elejtett emuk után, és a 30-as évek közepére évente több tízezer madarat lőttek ki a program keretében.
A katonai akció azonban mind a mai napig emlékezetes maradt. A sajtó élcelődése miatt, Ausztrália nemzetközi szinten is nevetség tárgyává vált: egy modern hadsereg képtelen volt legyőzni a „szárnyas ellenséget”.
Szücs Réka
Képek forrása: https://unsplash.com/
Olvass tovább!
