Az emberek által elkövetett bűntények közül az egyik legkegyetlenebbnek minősül egy másik emberi élet kioltása, melyet az illető személy szándékosan és gondatlanságból is elkövethet. A KSH adatai szerint hazánkban az emberölési bűncselekmények csökkenő tendenciát mutatnak, azonban a világ számos országában sokkal nagyobb számokat is regisztrálnak.
A téma súlyossága és borzalma ellenére azonban számos sorozat, könyv és dokumentumfilm is megjelent, melyek olyan gyilkosokkal foglalkoznak, akiknek a lelkén 3 vagy annál több emberi élet szárad. Ők a sorozatgyilkosok, akiket misztikumok és rettegések sora övez. Beszélhetünk akár Hasfelmetsző Jackről vagy akár Jeffrey Dahmeről vagy épp Ed Kemperről, mindegyikük szörnyű tettei számtalan kérdést vetnek fel a borzongáson túl. Leginkább talán azt, hogy „Miért?”.
Vajon milyen családi minták, milyen életesemények vezetnek el odáig, hogy valakiből sorozatgyilkos váljék? Gyermekkorban milyen figyelmeztető jelek bukkanhatnak a felszínre? Ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.
Az arctalan ember:
Magát a kifejezést, a források szerint Robert Ressler FBI-ügynök alkotta meg még 1974-ben, így a mai napig is így hivatkozunk azokra a gyilkosokra, akik 3 vagy annál több embert már megöltek.
A gyilkosságokat általában különböző időpontokban – nem egyszerre – követik el, mivel egy átmeneti szakaszként, egy nyugalmi időszak is helyet foglal két szörnyű tett között. Az említett időszak a gyilkosok számára afféle érzelmi stagnálásképp, érzelmi lehűlésként funkcionál, mely periódus akár napokig, hónapokig, de akár évekig is eltarthat.
Gyilkosságaikat hasonló módon követik el, melyben felfedezhető valamiféle közös vonás, amiben az áldozatok hasonlítanak egymásra. Lehet ez akár az életkoruk, a nemük, de akár a munkahelyük és motivációjuk is.
A környezetük gyakran nem ismeri fel őket, mivel alkalmazkodásuk a tökéletességig fejlődött mely, mint egy álarc, elfedi azt a pszichopata személyiséget, mely elbújt a temérdek gesztus árnyékában. Hervey Cleckley amerikai elmeorvos a józan ész álarcának nevezte el ezt jelenséget.
Pszichológiájukat tekintve a legtöbb sorozatgyilkos valamilyen személyiségzavarban szenved, mely nem is csoda, hisz a zaklatott családi háttér, a bántalmazások és a megalázások a korai életszakaszokban, igen gyakoriak a gyilkosok múltját illetően.
Az énközpontúság, a felületes báj, a belátás hiánya vagy a képtelenség a szeretet érzésére gyakran jelenik meg bennük, melyekről Cleckley is részletesen írt. Személyiségük általában gyengén integrált, így a legtöbb esetben meg sem tudják mondani azt, hogy kik is ők valójában, illetve, hogy mi a céljuk az életben. Azonban azt pontosan tudják, hogy miért is gyilkolnak.
A szokás, hatalom:
Az emberölések elkövetésében nagyban motiválják őket a lélektani kényszerek, melyek közül is a hatalom és a szexuális kényszer talán a legjellemzőbb. Ezen kényszerek kielégítése érdekében gyilkolnak, illetve a bennük kavargó érzések ellensúlyozására jutnak erre az elhatározásra.
Ezek az érzések eredhetnek a rossz szociális körülményeikből, a gyermekkori traumákból is, melyek a motiváció mellett egyfajta hatalomhoz, rémuralomhoz is hozzásegítik őket, melynek segítségével rettegésben tarthatják az embereket.
Fontos megemlíteni még a képzelőerő fontosságát, mely például kamaszkorban játszik nagy szerepet, mely kulcsfontosságú mozzanat a sorozatgyilkosok fejlődésében. A képzelgések általában a gyilkosságok, a hatalomvágy, az alávetettség témakörét érintik, mely elképzelések később, akár valódi tettek alkalmával megvalósulhatnak.
A gyilkosok bölcsője:
A sorozatgyilkossá válás nem egyik napról a másikra történik. Ez egy folyamat, melynek kezdeti szakasza egyenesen a magzati korig is visszanyúlhat.
Egyes források szerint, már az anyaméhben töltött hónapok során is felfedezhetők olyan változások, melyek nagyban fokozzák a pszichopatává válás kockázatát. Ilyen lehet például a homloklebeny inaktivitása, mely az erőszakosság szabályozásáért is felelne.
Továbbá, az agyban található amygdalával kapcsolatban is elváltozásokra bukkanhatunk, ugyanis atrófiássá (sorvadttá) válhat. Az amygdala az érzelmi szabályozásért felelős, így szintén nagy kockázatot jelenthet a pszichopatává válásban.
Továbblépve a gyermekkori szakaszra, elmondható, hogy a traumák, a gondatlanság, az esetleges bántalmazások és erőszak is hozzájárul ahhoz, hogy az illető előbb vagy utóbb gyilkosságot kövessen el.
Ezen tényezőkön túl, egyes gyermekeknél figyelmeztető jeleket is megfigyeltek, melyet MacDonald-hármasnak nevezünk.
Az egyik jel a gyermekkori gyújtogatás, ugyanis a gyermek a pusztításban leli örömét vagy épp a figyelemfelkeltés, vagy a hatalomszerzés céljából kezd pusztításba maga körül.
A második jel az állatokkal szembeni kegyetlen viselkedés, az állatkínzás. Általában a gyermekek, csak a puszta kíváncsiág miatt, az ismeretlen felfedezése céljából letéphetik egy pók- vagy egy hangya lábait, azonban ettől még nem fognak sorozatgyilkossá válni. A második jel megjelenése ennél sokkal erősebben bukkan a felszínre. Például, a veszélyeztetett gyermekek gyakran nem éppen kicsi, hanem nagyobb állatokat szeretnek gyötörni. Ilyen lehet például egy kutya vagy egy macska is, melyekkel gyakrabban találkozik a gyermek. Előfordulhat, hogy a kínzáson túl meg is ölik áldozataikat, melynél a motiváció csupán az önmaguk szórakoztatása.
A harmadik jel az ágybavizelés jelensége. Ez a jel akkor lehet igazán feltűnő, mikor a többi gyermek már rég kinőtte, nála viszont még mindig fennállnak ezek a kellemetlen panaszok.
Konklúzió:
Az elborzasztó tetteik ellenére, mégis hatalmas érdeklődés övezi azokat az embereket, akik 3 vagy annál több embert küldtek már a halálba. Ők a sorozatgyilkosok. Gyilkosságaik fő motivációi közé tartoznak a hatalmi és szexuális kényszerek, melyek kielégítése érdekében gyilkosságra vetemednek. Gyakran, a külső szemlélő számára láthatatlanok kiváló alkalmazkodó képességüknek köszönhetően, azonban tetteik súlyosságával szeretik a félelem sűrű homályában tartani az embereket.
Pszichológiájukra jellemző, hogy általában személyiségzavarban szenvednek, melyek kialakításában részt vettek a korai életszakaszban átélt traumáik, bántalmazások és az esetleges nélkülözés is.
Az anyaméhben bekövetkezett deformitások, a gyermekkorban elszenvedett évek és a később kialakuló kamaszkori bizarr fantáziák, mind a későbbi gyilkossá válás rizikóját vetítik elő, melyet tovább súlyosbíthat az is, ha a gyermeknél bizonyításra kerül a MacDonald féle hármas felbukkanása.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pexels
Ha szeretnél még hasonló tartalmakat olvasni, akkor lesd meg ezt is:
