Bizonyára veletek is előfordult már, hogy egy dallam a legváratlanabb pillanatban szinte a semmiből bukkant fel, s kezdett el egy újra meg újra ismétlődni a fejetekben, majd bármennyire is próbáltátok küzdeni ellene, szinte lehetetlenné vált megszabadulni tőle. Nem számít, mennyire próbáltatok másra koncentrálni – az a bizonyos refrén csak ott pörgött, mintha egy régi lemezlejátszón csúszna meg a tű és játszaná le újra és újra, szinte végtelen körforgásban ismételve ugyanazt a részt.
A dallamtapadás (angolul earworm) tudományos magyarázata több tényező együttes hatásán alapul, amelyek összefüggenek az agyunk zenefeldolgozó képességeivel, memóriával, valamint az ismétlődő minták iránti természetes vonzódásunkkal.
Az emberi agy valósággal rajong az ismétlődő mintákért, legyen az vizuális, mozgásos vagy akár zenei. Egy régi gyerekműsor betétdala, egy rongyosra hallgatott rádió sláger, vagy az az idegesítő reklámzene – mind-mind tartalmaznak egyszerű, könnyen felismerhető és megjegyezhető ismétlődéseket, mint a refrének vagy zenei motívumok. Ezek a minták az agyunk automatikus feldolgozási rendszereit aktiválják, és emiatt hajlamosak vagyunk arra, hogy újra és újra lejátsszuk őket a fejünkben.
Másik megközelítésből, ha egy dallam egyszerű és könnyen megjegyezhető, az agyunk szinte ragaszkodik hozzá. Az egyszerű struktúrájú, fülbemászó zene mintha egy kód lenne, amit az agyunk egyszerűen képtelen letenni – folyamatosan próbálja „bejátszani” a hiányzó részt, hogy megnyugodjon. Ez az úgynevezett Zeigarnik-hatás, ami abból fakad, hogy az agy szereti befejezni a befejezetlent. A fülbemászó dallamok gyakran rövidek és ismétlődőek, így az agyunk újra és újra visszatér hozzájuk, mintha egy befejezetlen feladatról lenne szó, amit még meg kell oldania.
Ráadásként a fülbemászó dallamok játszi könnyedséggel épülhetnek be a hosszú távú memóriánkba is, ha elégszer halljuk őket. Bizony, ez az a memória, aminek köszönhetjük, hogy még évtizedek után is szóról szóra tudjuk kedvenc gyermekkori meséink főcímdalainak szövegét.
És, hogy mit lehet ez ellen tenni? Őszintén, nem sokat. Meg lehet próbálni végighallgatni a minket sanyargató dalt, hogy az agyunk befejezettnek érezze azt, és néha még működik is, de az esetek többségében csak olaj a tűzre. Meg lehet még próbálni új feladatokat adni az agyunknak, rejtvényeket vagy logikai játékokat megoldani, de csodákra itt sem érdemes számítani. Sok esetben az egyetlen megoldás az idő – amíg az agyad úgy nem dönt, hogy kész elengedni a dolgot.
Szücs Réka
Olvass tovább!
