„Uram, vigyázz, hogy féltékeny ne légy! A zöldszemű szörny csak kacag az étken, Amelyből él.” (William Shakespeare – Othello)
A prologosz
Kóros bizalmatlanságban, csillapítatlan féltékenységben szenved? Esetleg irracionálitással megfűszerezett jelentéktelenség érzése ejti rabul? Sajnálatos módon a szociális kapcsolatok redukálására, a párkapcsolatok romba döntéséhez ez egy tökéletes kombináció. Azonban, mielőtt egymás torkának esnének a felek, érdemes végiggondolni, illetve közös empatikus kommunikáció segítségével kicsit áttanulmányozni a fel-fel törekvő problémákat. A csillapíthatatlan, megszállott féltékenység ugyanis gyanúba keverhet egy bizonyos pszichiátriai betegséget, mely stílusosan az Othello-szindróma nevet kapta.
Az Othello-szindróma nevét William Shakespear művéből, az „Othello”-ból kapta, mely egy színházi tragédia keretein belül mutatja meg a nézőnek, miként képes az ember hamis, gyártott gondolatokkal a megszállott, elvakult féltékenységig mérgeznie magát. Ezzel nemcsak magára, hanem a környezetére is igen sok fájdalmat zúdíthat. A tűréshatár tetőfokáig felkorbácsolhatja az indulatokat, teátrális viszályokat szíthatnak, melynek következményei pontosan nem megmondhatók, azonban sejthetők.
A bonyodalom Othello körül
Pszichiátrai kórképek közül, az Othello-szindróma sem rendelkezik kevesebb befolyással a gazdateste felett. Kóros féltékenységbe, irracionális gondolatok szüntelenül pörgő gyártásába kényszeríti áldozatát, mely a szociális kapcsolatok gyors ütemű csökkenéséhez vezethet. Paranoid személyiségzavarhoz társulva a szindróma igen komoly fordulatot vehet, mely még inkább kellemetlenné teszi a partnerrel való együttélést. Férfiaknál nagyon jellemző, hogy gyanakvásuk káros méreteket ölthet és általában a másik fél folyamatos hűtlenségére irányul.
Azonban elfelejteni nem szabad, hogy a szindrómával küszködő emberek nagyon is szenvednek a kínzó gondolatok, az őrjítő gyanakvás kényszere alatt. Betegségük miatt a társadalom nagy része megveti és kitaszítja őket a támogatás helyett, mely korántsem tesz jót a betegséggel való küzdelem szempontjából sem. A háttérben igen komoly pszichiátriai panaszok, korábbi bizalmi problémák, kellemetlen tapasztalatok bújhatnak meg, így a gyógyulásnál itt is fontos a megfelelő pszichoterápia, az elfogadás, a támogatás és a megértés. Természetesen, ha szükségét érzik, szakemberek bevethetik a gyógyszeres kezelést is.
A drámai tetőpont
A nyílt szembenállás jelentében, a mindennapok konfliktusaiban, az Othello – szindrómában szenvedő páciens tünetei könnyen felismerhetőek. Nagyon erősen körvonalazza gondolatvilágukat az irracionális féltékenység, melynek birtokában árgus szemekkel lesik partnerük minden apró mozdulatát. Elég akár egy rossz időben elröppenő sóhaj, egy apró félrepillantás, és máris kezdetét veszi a sötét gondolatok, összeesküvés-elméletek megállíthatatlan gyártása.
A bizalmatlanság gyanakvást, fokozott óvatosságot szül. Folyamatosan azt sugallja, résen kell lennie az illetőnek, hisz a gonosz csupán egy karnyújtásnyira van. Az állandó paranoia, a fenyegetettség, üldözöttség érzése jelentős mennyiségű stresszt és fokozott nyugtalanságot idézhet elő, melyet csak még tovább fokozhatnak a még elszántabb törekvések. Ilyen lehet az állandó megfigyelési kényszer, mely viselkedéssel igyekszik kielégíteni a rajta felülkerekedő kontrollálási vágyat, mely folyamatosan arra sarkallja, hogy a körülötte történő cselekmények irányítása csakis az ő kezében lehessen.
A rettentő mennyiségű stressz és a folyamatos paranoia nyomása alatt gyakran előforduló érzelem kitörések, sokszor végzetes következmények ígéreteivel telepedhetnek rá a kapcsolatokra, vagy akár teljesen véget is vethetnek annak. Erre a segélykiáltásra érkező, nem megfelelő reakció csak tovább erősítheti a düh és az agresszió elhatalmasodását az egyénben.
A fordulat – avagy mi áll a dolgok hátterében?
A pszichológiai tényezőkön túl számos más kognitív zavar is hozzájárulhat az Othello-szindróma kialakuláshoz. Ezen tényezők összekapcsolódása növeli a kialakulás esélyeit, illetve súlyosbíthatja is a kialakult panaszt.
A kiváltó okok közé tartoznak a paranoid személyiségre jellemző jellemvonások, melyekből korábban már említettem a folytonos, kényszeres gyanakvást és a megállíthatatlan üldözöttségtől való félelmet.
A lassan felemésztő bizalmatlanságon kívül általában az önbizalomhiány, illetve a negatív önértékelés és önkép is csakugyan romboló hatással hat az ember pszichéjére, mely súlyos mértékben akár az Othello-szindrómáig is elvezethet.
Szintén nagyon jellemző ok lehet a kapcsolatokban is igen gyakran megjelenő kommunikációs probléma. Ha az egyénnek nehézségei támadnak a kommunikációval, akkor nézeteltéréseik, problémáik mind rejtve maradhatnak. A felgyülemlett problémák hatalmas erővel képesek kirobbanni, mely a szakítás szélére is sodorhatja a párkapcsolatot. Tartós problémák esetén azonban már az ember pszichéjét is kemény próbák elé állíthatja, az irracionális féltékenységi gondolatok lavináját elindítva.
Személyiségbéli problémák közül az úgynevezett kognitív torzítások is hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához. A végletekben való gondolkodás és a túlzott általánosítás negatívitás hullámát zúdíthatja az önértékelésünkre. Innen már minden láncreakcióban képes összeomlani.
Természetes módon, a korábbi kapcsolati traumákat sem szabad kizárni az okok felkutatásakor. Hiszen a negatív tapasztalat sokszor olyan erős kényszereket képes az emberek elé állítani, melynek átlépése nagyban megterheli és rontja az ember mentális egészségét.
Végkifejlet – a konklúzió:
Az Othello-szindróma, az úgynevezett „kóros féltékenység” pszichiátriai betegsége, mely párkapcsolatok és szociális kapcsolatok rombolásában jeleskedik. A szindrómában szenvedőknél gyakran megjelenik a fokozott gyanakvás, a kóros bizalmatlanság, a kellemetlenségig fajuló féltékenység. Az illető személy gyakran irracionális énképpel rendelkezik, melyek hamis gondolatok gyártásával egészülnek ki. Általában gyanakvásuk a másik fél hűtlenségére irányul.
A gyógyulás érdekében nagyon fontos megértenünk, hogy a szindrómában szenvedők is emberek. Így kulcsfontosságú tényező a támogatás, az empátia és a megfelelő szakember által elkészített egyéni kezelési terv, esetlegesen gyógyszeres terápiával kiegészülve.
Habár az együttélés sokszor nem éppen a legegyszerűbb, azonban sose feledkezzünk el arról, hogy egy kis megértésnek, egy cseppnyi támogatásnak és feltétlen szeretnek mindig van helye a szívekben. Szolgáljon ez bizonyítékul arra, hogy az akadályok együtt könnyebben legyőzhetőek, melyek a jó kapcsolatokat mindig megerősítik!
Plessek Marcell
Képek forrása: Pixabay
Ha szeretnél még hasonló tartalmakat olvasni lesd meg ezt is:
