Július elsején egy igazán jeles napot ünneplünk, a magyar egészségügy napját. Körülbelül 130 ezer egészségügyi dolgozó van hazánkban, akik minden héten keményen dolgoznak értünk és az egészségünkért. Az elmúlt években különösen nagy kihívással kellett szembenéznie az egészségügynek. Navigálni egy világméretű járványt, közel sem elég dolgozóval, miközben az egész ország szeme rajtuk volt. Előtte is felnéztem minden orvosra, ápolóra, takarítóra és mindenki másra, akinek valamilyen szerepe van a kórházi élet zavartalan működésében, de a COVID-járvány óta ők az igazi hőseim.
A magyar egészségügy története régre visszanyúlik, rengeteg változáson és egy hatalmas átalakuláson esett át. Nem beszélhetünk ezekről a változásokról úgy, hogy nem említjük meg Semmelweis Ignác nevét. Semmelweis 1818 július elsején született, akit az anyák megmentőjeként ismerünk. Nem véletlenül az ő születésnapján ünnepeljük a magyar egészségügyet, a hozzájárulása az orvostudományhoz rengeteg ember életét mentette meg. 1992 óta minden évben ünnepi megemlékezéseket tartanak országszerte, díjakat és szakmai elismerést kapnak az egészségügyi dolgozók a fáradhatatlan, kemény munkájukért. Bár több, mint harminc éve ünnepeljük július elsejét, csupán 2011 óta számít munkaszüneti napnak az egészségügyben dolgozók számára.
Semmelweis Ignác Budán született, Székesfehérváron folytatta tanulmányait, majd Bécsben járt egyetemre. A jogi karon kezdte meg a tanévet, de nem sokkal később átiratkozott az orvostudományi karra. Semmelweis egy kiváló tanuló és orvos volt, szülészmesteri diplomát is szerzett nem sokkal az egyetem elvégzése után. A karrierjének korai éveiben Bécsben dolgozott tanársegédként a szülészeti klinikán. Későbbi felfedezései gyökeresen megváltoztatták a szülészet szakterületét.
Az 1800-as évek első felében még nem úgy ismerték a kórokozó baktériumokat az orvostudományban, mint manapság. A mai tudásunkkal visszatekintve furcsa belegondolni, hogy akkoriban nem tulajdonítottak jelentőséget a fertőtlenítésnek, ennek azonban megvolt az oka. Még nem ismerték fel az összefüggést az egyes betegségek és a nem higiénikus körülmények között. Ettől függetlenül ugyanúgy törekedtek a tisztaságra az egészségügyben, de sajnos ez nem akadályozta meg a kórokozók terjedését.
A gyermekágyi láz volt felelős a szülések magas halálozási arányáért. Ez a fertőzés veszélyeztette a kórházban szülő édesanyákat, ami napok leforgása alatt vérmérgezéshez vezetett. Semmelweis felfedezése, miszerint a klórmeszes kézmosás után már nem lehet érezni a hullaszagot az ember kezén, egy nagy előrelépés volt az édesanyák megmentésében. Az orvosok körében sokszor előfordult, hogy a boncteremből mentek a szülészetre, kézmosás nélkül, ezzel megfertőzve a különösen sebezhető édesanyákat. A klórmeszes kézmosás nemcsak a kellemetlen szagokat szűntette meg, hanem ezzel a baktériumokat is megölte.
Sajnos Semmelweis felfedezését nem vették jó néven, nem hittek neki, hiszen sok kollégájának nehezére esett beismerni a hibát, ami rengeteg emberéletet megkövetelt. Ettől függetlenül Semmelweis, ahol tudta, ott kötelezővé tette a klórmeszes kézmosást, és ezzel a karrierje során nagyon sok édesanya életét mentette meg. Ő már nem élhette meg, hogy lássa a munkájának gyümölcsét, halála után Louis Pasteur és Joseph Lister munkássága során kezdték el szépen lassan elfogadni és bevonni a fertőtlenítést az orvostudományba.
Pápai Liza
Olvasd el ezt is!
