Szeretettel köszöntök minden horror és thriller műfaját kedvelő olvasónkat, illetve azokat is, akik kedvet kaptak egy kis kitekintéshez az önfeledt boldogságot sugárzó, áldott ünnepi időszakból. A mai cikkemben a híres író, Stephen King egyik mesterművét, a Tortúra című pszichothrillert hoztam el nektek bemutatásra.
Ellentétben megannyi King könyvvel, számomra könnyebbséget okozott a szereplőgárda alacsony létszáma, korábbi olvasmányaim során kisebb kihívást jelentett a tucatnyi név megjegyzése, amik már az első oldalaktól kezdve tömegével csatlakoztak a cselekményhez – saját meglátásokkal, élettörténetekkel, majd esetleges jellemfejlődéssel. Egyéb iránt, zseniálisnak tartom, hogy az író megannyi karakter személyiségét tudja egyazon regényben szinte tökéletes mélységekig ábrázolni, de a Tortúra nem ez a tipusú könyv. A történet csupán két főszereplővel dolgozik, egy híres íróval, Paul Sheldonnal, illetve az ő önjelölt legnagyobb rajongójával, Annie Wilkessel.
A középpontban Paul áll, akiről, ha valamit már a kezdetektől bátran kijelenthetünk, hogy nem egy szerencsés fazon. Írói pályafutása során megalkotott egy csodás regényt, amely rengeteg pénzt és rajongót adott neki, egy regényt, amelynek főszereplőjének Stephen King művével azonos Tortúra nevet viseli, egy regényt, melyet a végére önmaga meggyűlölt, s hihetetlen megkönnyebbülést érzett, amikor az utolsó kötettel végre pontot tehetett a történet végére, s egy regényt, amivel belopta magát Annie Wilkes szívébe. A könyv befejezte után úgy érezte végre felszabadult, új kéziratot írt, ami egy teljesen új kaput nyitott meg számára, majd az örömtől és némi ünneplés gyanánt felhörpintett italtól megihletve úgy döntött New Yorkba megy szerencsét próbálni. Autóba pattant, s útnak indult.
Hatalmas hóvihar tombolt szerte a közeli településeken, de az előrejelzések azzal kecsegtettek Paulnak, hogy az útja New Yorkig érintetlen lesz a meteorológiai anomáliáktól, így aggodalomtól mentesen vágott neki a kietlen utaknak. A meteorológusok azonban tévedtek, ahogy Paul is, amikor ittasan meggyőzte magát arról, hogy épségben ki tudja magát kormányozni a viharból, s nem szükséges megállnia. Paul Sheldon elvesztette uralmát autója felett, a kocsi felborult, ő pedig súlyos sérülésekkel eszméletét vesztette.
A kilátástalanság közepette jelent meg Annie Wilkes, aki, amikor megtalálta szeretett könyvének íróját vérbefagyva, úgy döntött, hazaviszi magához, s majd ő szépen meggyógyítja.
Paul a hosszú kómás időszaka után eszméletéhez térve Annie otthonában találja magát, ahol a nő emberfeletti rajongással árasztja el, részletesen beszámol arról mit élt át amikor megtalálta, s hogyan tartotta életben egészen idáig.
Ezen a ponton már rengeteg kérdés merül fel mind Paulban, mind az olvasóban. Annie mit keresett ott a vihar közepén? Miért nem hívott mentőt? Miért nem vitte Pault kórházba? És mégis kicsoda Annie? Ezekre a kérdésekre a regényt olvasva szépen sorban mind választ kapunk, amit viszont biztosra vehetünk, Annie Paul legnagyobb rajongója, s Annivel valami nagyon nincsen rendben.
A nő Pault leszámítva csupán egy dologért lelkesedik, a Tortúra könyvekért, melynek épp utolsó kötetét olvasgatva ápolja újdonsült betegét, gyakorta megkérdőjelezhető módon. Az utolsó könyv azonban nem úgy zárult ahogy várta, ahogy képes lett volna azt elfogadni, hiszen Paul Sheldon könyvének végén Tortúra meghal, s ezáltal a regény végleg lezárul. A nőt ez elképesztően megviseli, s különböző brutális módszerekkel kényszeríti rá Pault, hogy folytassa a könyvét, s készítsen neki egy saját, személyes Tortúra folytatást.
Így Paul Sheldonnak nem csupán a testi sérüléseivel kell megküzdenie a balesete után, hanem elsőszámú rajongójának sötét természetével is. Meg kell tanulnia ügyesen lavírozni és alkalmazkodni a nő impulzív személyiségéhez, hiszen minden tévedése, hibája hatalmas megtorlásokat von maga után.
A könyv nemcsak a fizikai szenvedést ábrázolja cenzúrázatlanul, hanem a mentális terror mélységeit is bemutatja, miközben a karakterek dinamikája és a cselekmény kiszámíthatatlan fordulatokkal vannak tele, s a végletekig fenntartja a feszültséget – sosem tudhatjuk biztonságban főszereplőnket, s nem tudhatjuk azt sem, hogy valaha sikerül-e kijutnia ebből a lehetetlen helyzetből.
Bátran ajánlom a könyvet minden Stephen King rajongónak, pszichothriller kedvelőnek, s azoknak, akik szeretik a lélektani drámákat. Azok, akik inkább a könnyedebb romantikus történeteket és a nyitott végű happy endet keresik, valószínűleg nem ez a könyv a legjobb választás.
Kellemes olvasást és még kellemesebb ünnepeket kívánok mindenkinek!
Szücs Réka
Olvass tovább!
