Mióta az eszemet tudom, mindig is babráltam valamivel, legyen ez papír, gyurma, gipsz, agyag, kacat – az alkotási vágyam gyermekkorom óta mellettem van.
Egészen piciként hosszas órákat tudtam szöszmötölni egy használt fénymásolópapír üres hátoldalán egy zsírkrétával a markomban. Mesélve rajzoltam, az utolsó kisvirágig mindennek oka és háttértörténete volt a papíron. Valahonnan innen származtatom az írás, történetalkotás utáni szeretetemet is.
Cseperedésem során szinte mindenbe belekóstoltam, amire csak egy gyermek vágyhat – rajzoltam, festettem, fűztem gyöngyöt, készítettem csomózott karkötőket, gyártottam magamnak drót vázra rongybabákat, édesapám készleteit lerabolva. Kirándulás során azonosítottam sarat agyagként és hurcoltam haza édesanyám örömére, hogy abból bizony pohár lesz, s ő majd a felnőttes részt a villanysütőben lerendezi, és a gondosan formált sárkupacom kiégetéséből műalkotás lesz. Nem lett, de ez már egy másik történet.
Azonban az idő múlásával egyre kevesebb időt fordítottam a kreatív impulzusaim kiélésére. A rajzaimat is a lehető legkevesebb időbefektetéssel, a lehető legjobb eredményre számítva firkantottam papírra, majd, mikor a várt minőség elmaradt, a motivációm is csökkent.
Kellett valami más. Valami új, ami napokra leköt mégis, minden alkalommal, amikor az elszántságom csappanni kezd, s a projektet félre rakom, látom a haladást.
A festék lassan szárad, a kacatok gyártásából pedig már kinőttem, valamint az ihlethiány áthidalására is kellett valami. Majd kevesebb mint egy éve a fejembe vettem, hogy megtanulok horgolni.
Nem érdekeltek a ruhák, túl sok energia befektetésnek éreztem valami olyannal kezdeni, ami nulla tapasztalattal egy használhatatlan újabb kacatot eredményez. Az amigurumi (figura horgolás) technikája viszont kifejezetten borzolta a kíváncsiságom.
Nem apróztam el, első próbálkozásaimhoz alaposan bevásároltam, rengeteg pamut fonal, rengeteg színben, az ajánlott méretű horgolótűk sokasága, szemjelölők és tömőanyag. Valahol a mindent vagy semmi elvén mozogva láttam neki az első projektemnek. Több óra intenzív youtube-os továbbképzés árán, valamint a megszámlálhatatlan újrakezdések után, összeállt a kép. Mintha biciklizni tanulnál, először nehéz, esetenként bosszantó a tanulás folyamata, de a célba érve válik szórakoztatóvá s kikapcsolódási lehetőséggé.
Az egyszerű ismétlődő mozdulatoknak, amelyek a horgolás részét képezik, van egyfajta meditatív hatása is. Elmerülni a szálak között, a külvilág zajaitól távolodva, a stressz és a feszültség enyhül.
A horgolás a kreatív önkifejezés mekkája. A különböző szálak, színek és minták kombinálásával létrehozott alkotások a maguk módján mind egyediek. A lehetőségek tárháza végtelen, legyen az plüss, ruha, dísz, takaró – tényleg csak a képzeleted szab határt.
Ha esetleg felkeltettem volna az érdeklődésed, bátran keress segítő videókat, csoportokat az online térben. Rengeteg ötlet, horgolási minta, s oktató jellegű tartalom kering. A csoportokban résztvevő tagok többsége rendkívül pozitív és kedves személyiség, szívesen segítik egymást, magyarázzák el a különböző horgolt szemek különböző technikáit.
Kellemes kikapcsolódást kívánok mindenkinek!
Szücs Réka
Olvass tovább!
