Életünk során szinte kivétel nélkül mindannyiunkat érnek megrázó események, úgy nevezett traumák, legyen az akár egy szerettünk elvesztése, bántalmazás megélése, kiközösítettség vagy a megbecsülés hiánya. Viszont szerencsére kevesünkről mondható el az, hogy ezek a traumák nem kerülnek feldolgozásra vagy hosszabb távon át befolyásolnák a mindennapi életünket. Viszont létezik a kevésbé szerencsés oldal, az emberek, akiket a váratlan fájdalmas behatás hosszabb távon is meggyötör, s rányomja súlyos bélyegét a további életükre. De kik is ezek az emberek és mit várhatnak ők az élettől? Vizsgáljuk meg a poszttraumás stressz szindróma, rövidítve PTSD miben létét, s hatásait az áldozatai hétköznapjaiban.
Rengeteg film és könyv merített már ihletet a betegségről különböző mélységekben. A leggyakoribb forgatókönyv talán a háborúból hazatérő katonák utóéletét feldolgozó alkotások lehetnek, ahol a meggyötört, sok szörnyűséget látó, s -tapasztaló veterán a különböző hétköznapi zajok hatására is akaratlanul feleleveníti a csatatér borzalmait, és az akkori érzései, gondolatai rabjává válik, gyakran lép fel agresszívan ártalmatlan dolgokkal szemben.
Ez viszont egy nagyon sarkalatos példa. PTSD melegágya lehet átélt baleset, erőszak, agresszió, szexuális bántalmazás, hirtelen érkező rossz hírek vagy akár mindezeknek csupán a szemtanújának lenni.
Általánosságban PTSD-ről egy hónappal a trauma után beszélhetünk, amikor a beteg nem tudja feldolgozni a történteket. Itt ismételten két út áll a traumatizált személy előtt; szerencsésebbnek tekinthető az a személy, aki úgymond öngyógyul és fejlődik a trauma hatására. Az előbbiekben említett egyén a tapasztalatokat megőrzi, az eseményre tisztán vissza tud emlékezni, de nem társít hozzá negatív érzést, csupán tanul a történtekből, s nem kerül krízishelyzetbe.
A cikkünk azonban nem a szerencsés végletről íródik. Azok az emberek, akik képtelenek megbirkózni a traumával, számos negatív mellékhatástól szenvedhetnek. A PTSD hatással van az érintett emlékezetére, viselkedésére, hangulatára, éberségére, továbbá okozhat vélt vagy valós testi tüneteket.
Gyakori, hogy a beteg egyfajta transzba esik, ahol flashback-ek formájában kényszerül újra átélni a múlt fájdalmait. Ebbe az állapotba az úgynevezett triggerek, aktiváló impulzusok taszítják, ami szinte bármi lehet. Tűzvészt átélt PTSD-s személyek akár a füst illatától kerülhetnek ismét a trauma érzései alá. Ekkor jelentkezhetnek a testi tünetek, a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, és a személyen egy rendkívül erős pánik lesz úrrá.
De mi vár ezekre az emberekre? Kezelhetők-e, s amennyiben igen miképp? Megnyugtatóan jelenthetem ki, hogy van mód a betegek gyógyítására. Szakemberek sokasága specializálódott kifejezetten poszttraumatikus stressz kezelésére, s tengernyi terápiás módszerrel várják klienseiket.
A rengeteg féle terápiáról azonban elmondható, hogy általában három mérföldkővel operálnak. A terápia első pillére a biztonságérzet megteremtése, mind a környezet szempontjából – a triggereket jelentő szituációk megelőzésével – illetve a terapeuta és kliens kapcsolatában is ki kell építeni a bizalmat, hiszen a terápia során elkerülhetetlen a trauma későbbi felidézése. Az első lépcsőfok továbbá a különböző módszerek megtanítása a betegnek, s azok begyakorlása, amelyek segítségével megtanulhatja kordában tartani az aktivációs szintekre adott választ, hogy csökkenjen a lehetséges triggerek száma, majd, hogy megtanulja őket helyén kezelni, ne kerüljön önkívületi állapotba, attól, ha valami a traumáját idézi fel benne.
A második lépés a feldolgozás, amely során ismétlődve megtörténik a trauma felelevenítése. Itt a terapeuta feladata a társított negatív érzelmek oldása és a kliens megküzdőképességének tovább erősítése.
A harmadik, és egyben az utolsó lépés az integráció. Ekkor történik meg az esetleges tanácsadás a környezetbe, társadalomba visszailleszkedés kapcsán, s kezdenek el a klienssel most már teljes egészében a jövőre fókuszálni.
A terápia eredményességét befolyásolhatja továbbá az ellátás ideje. Minél előbb fordul szakemberhez az érintett, annál könnyebben és eredményesebben rehabilitálható.
Ha a cikk olvasata közben magadra ismertél egyes pontokban vagy esetleg egy ismerősöd problémáját vélted felfedezni a sorok között ne félj szakemberhez fordulni! A PTSD-ben senki sincs egyedül!
Jó egészséget!
Szücs Réka
