A Nemzeti Kosárlabda Akadémián működő Kosárlabda Specifikus Módszertani Központ január 16-17-én rendezte meg a III. Nemzetközi Kosárlabda Konferenciát „ A rehabilitáció és regeneráció tudományos gyakorlata – sérüléstől a visszatérésig” címmel. A konferencia megnyitóján Dr. Schmith Ádám, Sportért Felelős Államtitkár, Szalay Ferenc, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke és Prof. Dr. Miseta Attila, egyetemünk rektora köszöntötték a résztvevőket. Gondolatébresztő nyitó mondataik már előre vetítették, milyen tartalmas és informatív előadások várnak majd ránk. Mindenekelőtt leszögezték, hogy elsődleges feladatunk nem az, hogy új dolgokat találjunk fel, jó szakemberként a kihívás kiszűrni, megtanulni alkalmazni és hatékonyan beépíteni munkánkba a folyamatosan fejlődő módszerek tömkelegéből azokat, amiket a legmegfelelőbbnek ítélünk. Változatos szemléletmódokból, új ismeretekből és módszerekből valóban nem volt hiány…
Dr. Francesco Cuzzolin jelenleg az Euroligában szereplő Olimpia Armani Milano teljesítmény vezetője. Előadása második felében az akadémia utánpótlás lányait segítségül hívva egy rögtönzött dinamikus stabilitást és propriocepció fejlesztő edzést tárt elénk, hogy játékosokon szemléltesse az előtte elméletben elhangzottakat. A bemutatott gyakorlatokból bőven lehetett inspirációt meríteni.
Dr. Knoll Zsolt ortopéd specialista, sportsebész. Leggyakrabban térd, illetve váll –és bokaízületi sérüléseket gyógyít. Az elülső keresztszalag sérülését „mumusnak” nevezte, hiszen kosárlabdázók körében rendkívül gyakori és amennyiben megtörténik a baj, a sportoló jövőképe hirtelen kiszámíthatatlanná válik. A jövőbeli sportaktivitási szintje, karrierje, ezáltal egész életútja a rehabilitáció függvénye. A doktor úr sebészeti és rehabilitációs szempontból egyaránt igyekezett körüljárni mindazt, amit az elülső keresztszalagról tudni érdemes. Egy nagyon fontos dologra is kitért, mégpedig, hogy manapság a gyerekek nagyon hamar elköteleződnek egy- egy sportág mellett, jelen esetben mini kosárlabdázóvá válnak. A régi időkkel ellentétben ma már elmaradnak a „verekedések a grundon”- ahogy ő fogalmazott. Ebből következik, hogy nem alakul ki az általános mozgáskoordináció, sportágspecifikusak lesznek, ezzel együtt pedig sérülékenyebbek is. Ha nincs más sportágas keresztedzés, nincs lehetősége bizonyos védekező mechanizmusoknak kialakulni. Ez a szemlélet Igor Jukic előadásában is visszaköszönt aznap, aki a többoldalú fejlesztés lényegét így vezette le: human àathlete à player à winner.
Dr. Klemencsics Zoltán főorvos az utánpótlás sportolók túlterheléséről beszélt. Elmagyarázta, hogy a növekedésnek 4 fázisa van. Az első fázis 6-10 éves kor között az első gyorsnövekedéssel kezdődik, amit 10- 12 évesen egy nyugalmi szakasz követ. 12- 16 évesen a második gyorsnövekedéskor két csoportra lehet osztani a gyerekeket: vannak, akik egyenletesen, míg mások etapokban növekszenek, ebben a korosztályban a leggyakoribb a túlterhelés. A negyedik fázisba a 16-20 évesek tartoznak, ez az adaptáció időszaka, amikor a vázrendszer, a szalagrendszer és az izomrendszer összhangba kerül. Ekkor már megkezdhetők a súlyzós erősítő edzések is, előtte azonban nem javasolt, mivel az ilyen típusú terhelések átsúlypontozzák a fejlődő szervezetet, valamint a gyorsan kialakított erős izomzat visszafogja a csöves csontok növekedését. Ide kapcsolódik az úgynevezett mínuszos sportok fogalma is, ami azt jelenti, hogy sportágak, amik hamar erős, jó tónusú izmokat alakítanak ki nem engedik kihozni a maximumot a növekedési potenciálból. (például: birkózás vagy a súlylökés)
A konferencia második napján Julio Gonzalez előadását azzal kezdte, hogy beírta a PubMed keresőjébe a recovery, azaz regeneráció szót. A közel 46000 találat is érzékeltette, hogy a rengeteg információ és egymásnak ellentmondó nézet és kutatási eredmény útvesztőjében bizony nem egyszerű kiigazodni, hiába szeretnénk a legjobbat nyújtani hivatásunkban. Szóba kerültek különböző terápiás módszerek, mint például a masszázs, a statikus nyújtás, a jeges merülés, az új kedvenc; az izompisztoly vagy a népszerű henger, ami helyett régen csak egy kis találékonyságot bevetve folyamatos nyomással kosárlabdát görgettek végig a kezelendő területen. Úgy fogalmazott, a regeneráció olykor egy „folyamatos kötélhúzás”, hiszen bizonyos technikákat a játékosok szeretnek, kellemesek számukra, bár nincs potenciálisan kimutatható pozitív hatásuk, míg előfordulhatnak kevésbé kedvelt, ám rendkívül hatékony módszerek is. Figyelembe kell venni a játékosok preferenciáit és egyénenként kell értékelni reakcióikat, de szakemberként a játékosnál mindig professzionálisabbnak kell lenni. Nem szabad semmit ráerőltetni, el kell magyarázni mindent és meg kell győzni arról, hogy mi- miért szolgálja a hosszútávú érdekeit.
Ezt követően a szív került a középpontba, pontosabban a non- invazív kardiológiai vizsgálatok fontossága. Dr. Cziráki Attila úgy fogalmazott: „Az ember annyi idős, mint az artériái.” A sportszív kifejezést már biztosan mindenki hallotta. Dr. Szabó Dóra elmondta, mit is jelent ez pontosan. A sportolók szíve alkalmazkodik a rendszeres fizikai aktivitáshoz, ami fokozza a teljesítményt. A kitágult szívüregek és a megvastagodott szívizomzat azonban bizonyos betegségek kezdeti stádiumának tünetei is lehetnek, ezeket pedig el kell tudni különíteni a fiziológiás adaptációtól. Ez a sportkardiológia egyik fontos feladata. Ezért is olyan lényeges az évenkénti sportorvos látogatás, aminek rutin kardiovaszkuláris szűrés is a részét képezi. Dr. Gaszner László, a PTE KK, Szívgyógyászati Klinikáról a covid szívet érintő következményeiről beszélt. A vírusnak ugyanis a légúti eseményeken túl szívügyi vonatkozásai is vannak. Kardiovaszkuláris, úgynevezett post-covid szövődmény lehet akár a szívizom károsodása, gyulladása és a szívinfarktus is. Több, a klinikán a közelmúltban előfordult eset bemutatásán keresztül szemléltette, hogy a szív MRI volt az egyetlen segítség a diagnózis felállításában. Szó esett továbbá két örökletes szívbetegségről. A hypertóniás cardiomyopathia és az arrhythmogén cardiomyopathia ismerete azért lehet fontos számunkra, mert ha beigazolódik, a sportolót el kell tiltani a versenysporttól. A szívizomban szöveti átalakulások, hegesedések, zsíros átépülések mennek végbe, amik ritmuszavarokhoz és hirtelen szívhalálhoz vezetnek intenzív sportolás mellett. Az MRI az egyetlen olyan vizsgálati módszer, ami képes tipizálni a szöveteket, ezáltal időben észrevenni a bajt.
Ezen felül még sok más óriási tapasztalattal rendelkező, nap, mint nap sportolókkal foglalkozó szakember adott elő, amiket végighallgatva rálátásunk nyílhatott a kosárlabda sportra akár egy vezető edző, akár egy sportpszichológus, akár egy erőnléti edző szemüvegén keresztül is. Én most kiragadtam néhány részletet, pár olyan mozzanatát ennek a két napnak, amik valamiért a leginkább megmaradtak bennem. Valószínűleg, ha más foglalta volna össze a rendezvényt, például egy edző vagy egy játékos, számára teljesen más mondatok, gondolatok jelentenék a lényeget… Úgy gondolom, ami számít az az, hogy meg kell ragadni minden lehetőséget, minden alkalmat a fejlődésre, hiszen sosem lehet tudni, mikor lehet rá szükség a későbbiekben.
Szabó Johanna
[1]A sportolás témakörében olvasd el ezt is:
