Most már vészesen közeledik a szeretet ünnepe, a három nap, amire minimum hetek óta mindenki izgatottan készülődik. A bevásárlólisták már réges régen megíródtak, a kamrákban és hűtőszekrényekben finomabbnál- finomabb alapanyagok serege várja, hogy elkészüljön belőle a karácsonyi menü. A halászlé, húsleves, töltött káposzta, rántott húsok, bejgli, zserbó, mézes kalács, mákos guba és szaloncukor áradat végeláthatatlan választékában ilyenkor általában az ünnepi fények árnyéka alatt a mértéktelen evésé a főszerep.
A családi lakomák után érezhetjük úgy, hogy szinte azonnal el tudnánk dőlni a kanapén és szunyókálni egy jót. A kajakómának bizony biológiai magyarázata is van. A szénhidrátban és zsírban gazdag, magas kalória tartalmú ételek fogyasztásakor a testünk rengeteg inzulint termel. Először megemelkedik a melatonin és a szerotonin szint, a boldogság érzet felelősei, majd a hirtelen jóllakottság letargikus hangulatba csaphat át. A túl sok glükóz termelése gátolja az orexin, az ébrenlétért felelős fehérjék termelődését.
Az ünnepi habzsi- dőzsinek kellemetlen velejárója lehet a puffadás. Ehhez több dolog is hozzájárulhat, többek között, a túl gyors evés, hogy a falatokkal együtt valamennyi levegőt is nyelünk, valamint, hogy általában, ha már lúd, akkor legyen kövér alapon az ételeket ilyenkor szénsavas üdítőkkel vagy pezsgővel kísérjük. Segíthet, ha evés előtt és közben vizet iszunk és odafigyelünk, hogy jól megrágjuk a falatokat. A családi idill másik megkeserítője lehet a gyomorégés. Minél többet eszünk, a gyomrunk annál több savat termel, hogy segítsen lebontani az ételt. A túl sok sav kimarhatja a gyomrot, vagy a túl sok étel a savat visszaszivárogtathatja a nyelőcsőbe, ez okozza a kellemetlen, égő érzést.
Az újévi fogadalmaknak eleget téve január elején általában mozdulni sem lehet a konditermekben. Az év utolsó napjaiban könnyen előfordulhat, hogy felszalad az emberre egy- két kiló. A túl sok felesleges kalóriától valóban benne van a pakliban egy kis hízás még ilyen rövid idő alatt is. A máj és a hasnyálmirigy enzimeket választ ki, amik segítenek a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok emésztésében. A bélfalon lévő sejtek felszívják a cukrot, az aminosavakat, a vitaminokat és az ásványi anyagokat, majd a véráramon át a májba küldik, ahol a tápanyagok energiává alakulnak. Azért valljuk be, ahhoz, hogy pihe- puha plédbe burkolózva Reszkessetek betörőket nézzünk a fotelben nem kell túl sok energia. A feleslegesnek bizonyult energiát a szervezetünk zsírként tárolja.
Talán magunkon is érezzük, hogy a karácsonyi túlevésnek nem csak fizikai, de pszichológiai aspektusai is bőven vannak.
Minden háztartásban elvárt, szinte íratlan szabály az ünnepi terülj- terülj asztalkám. A háziasszonyok egymást túllicitálva, már- már versenyt csinálnak abból, hogy kinél hányféle különleges fogás kerül majd az asztalra. Ez egy régre visszanyúló tradíció, hiszen a karácsonyt hosszú évszázadokon át böjt előzte meg, majd szenteste, az éjféli mise után többnapos lakomázás követte.
Az evés, mint program, közösségi élmény kerül a középpontba. A bőség zavarában választani sem tudunk, mindent meg szeretnénk kóstolni. Valójában van is rajtunk egy kis érzelmi nyomás, mindenből illik enni egy kicsit, hiszen hogy is lehetne visszautasítani a nagyi hatalmas szeretettel készített süteményét, még akkor is, ha már a fülünkön jön ki a sok édesség.
Gyakran elhangzik a „csak a szemem kívánta” mondat, amivel az elcsábulásunkat próbáljuk magyarázni, igyekszünk felmenteni magunkat. Vagy ott van még az ezen az egyen már nem múlik semmi gondolat is.
Ha logikusan végig gondoljuk teljesen abszurd, hogy van néhány nap az évben, amit azzal töltünk el, hogy négyszer annyi ételt készítünk el, mint amennyit a mindennapokban el szoktunk fogyasztani és a kezdeti jóízű étkezések után már csak azért ülünk le enni, hogy ne maradjon a nyakunkon a töltött káposzta. Figyeljünk a testünk jeleire, érezni fogjuk ha már jól lakott, de ugyanakkor, ha jól esik ne érezzünk bűntudatot sem, ha egy picit mégis többet ennénk, mint szoktunk.
Idén karácsonykor, ebben a néhány napban ne gondoljunk a vizsgaidőszakra vagy a munkahelyi stresszre és az ünnepi előkészületeket se fogjuk fel egy plusz stresszforrásként vagy versenyként. Élvezzük ki, hogy együtt vagyunk, díszítsünk közösen mézes kalácsot nagy beszélgetések közepette és üljünk le közösen az asztalhoz, ahol élvezzük ki a finom hazai ízeket, de ne arra koncentráljunk, hogy a kelleténél sósabb lett a leves vagy, hogy kicsit jobban oda kapott a bejgli széle, hanem arra, hogy most van idő egy kicsit fellélegezni és együtt lenni, még mielőtt 2023 új megoldandó feladatokkal és kihívásokkal kopogtatna.
Szabó Johanna
[1] Néhány ünnepi vegán finomság ötletért kattints ide:
