Megvan az az érzés, amikor befejeztél egy rahedli sorozatot, megnézted az összes, számodra érdekes filmet, és azt a tartalmat is, amelyikre csak egy kicsit voltál kíváncsi? Az ember ilyenkor akarva-akaratlanul is keresi a többi tartalmat, ilyenkor szeretettel fordul a streaming-szolgáltatókhoz, és akad igazi kincsekre.
Így találtam rá a Barry című komédiára, akcióra, horrorra, helyenként sitcomra, és talán a dramedy sem egy olyan kategória, ami nem lenne rá igaz. A HBO Max kínálatában található 3 évados sorozat leírása alapján nem mondanám sokatmondónak. „A címszereplő bérgyilkos ex-katona egy véletlennek köszönhetően színésznek áll.” Igen, kedves olvasó, jól olvastad, ennyi az összes leírás. Adta magát az alkalom, hogy a maximum 30 perces 1. részt megnézzem. Majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy nincsen következő rész opció, mivel kivégeztem 1 hétvége alatt a 3 évadot.
Hogy mivel fogott meg? A sokszínűségével. A szereplőgárda, a lehetetlen helyzetkomédiák, a megoldások, a gyilkosságok véghezvitele, hogyan is tejesedik ki egy garázs színházban egy ölésben edzett férfi, hogy válik teljes értékűvé. Nemcsak a szereplőgárda szereposztása a zseniális, hanem a részek műfaji változatossága. Van, amikor a vígjáték vonal az abszolút befutó, van, amikor egy művészfilm-jellegű vonulatot képvisel, és van, amikor alig látjuk a felvételen játszódó eseményeket, olyan fekete és sötét a hangulata.
Barry, a főszereplő egy igazán megfoghatatlan, jellemezhetetlen és lehetetlen ember. Szakmájában, mint bérgyilkos, kifogástalan, hidegvérű és pontos. Azonban Barry csak ehhez ért. Célpont kiiktatva, helyszín biztosítva, nyomok eltűntetve. Érzésnek és léleknek semmi nyoma, neki ez egy kőkemény munka. Egészen addig nem is tudunk a múltjáról, amíg az első részben be nem tér egy színészklubbal. Ott találkozunk főszereplőnk igazi, emberi valójával. Egyszerűen fel akar hagyni a gyilkos katonai múltjával, és önmagának szeretne élni. A színészetben látja a teljes kiteljesedését és boldogságának forrását, végre új emberekkel találkozik, és a szerelem is megtalálja. Egy gond van csak, hogy nem fejezte be a küldetését a csecsenekkel, és az első számú kiiktatni való alany még mindig életben van, aki nem más, mint a színész kollégája, akivel együtt fognak játszani.
Egy gyilkosról, megannyi hidegvérű gyilkosságról van szó, mégis, egyszerűen megkedveljük Barryt, és nem tudjuk a gyilkos oldalát a centrumba helyezni. Egy szerethető, melegszívű figura, szakmáját tekintve pedig egy bérgyilkos. Egy személyként drukkol a néző, hogy sikerüljön a színész szakma, hogy a legújabb Shakespeare darabjában hibátlanul mondja el a szöveget, és egyben drukkolunk annak is, hogy a bérgyilkos megbízása is rendben menjen, ne bukjon le.
Nevetünk, izgulunk, drukkolunk, sírunk, és kedveljük Barryt. 30 percen belül nincs olyan érzelem, amely ne futna át az emberi elmén. Ez a sorozat egy hullámvasút, de a minőség és a szereplők szakértelme abszolút lenyűgöző és kifogástalan. Iszonyat hálás vagyok a Barrynek, hogy egy mini nyaralást engedett meg nekem, hiszen ilyen monotonnak abszolút nem mondható sorozattal még nem találkoztam. Minden tettnek következménye van, ami egy újabb cselekményhez vezet, ami pedig egy harmadik gondolatnak lesz a melegágya. Teszi mindezt úgy, hogy leköti z ember figyelmét, és nem hagyja veszni hagyni azt.
Ajánlom mindenkinek, aki egy igazi kuriózumra vágyik, és nem valami sok ezredik, sokszor látott történetre. Garantálom, hogy ez egy igazi újdonság, aminek megnézését bátran ajánlom!
A kép forrása: Google
Goszpodinov Emese
Egy másik szuper ajánlóért kattints ide!
