Az élet olykor rövid, legkritikusabb pillanatairól ritkán esik szó. A legtöbb várandós anyuka számára az áldott állapot, s a kicsi születését követő időszak valóságos csoda, a megtestesült boldogság maga. Néha azonban óhatatlanul történnek megmagyarázhatatlan tragédiák, melyek örök érvényűen megváltoztathatják az élethez, s a világhoz való egyetemes hozzáállását az egész családnak.
Temérdek ember számra a vetélés nem tűnik tragikus eseménynek, azonban aki átéli ezen megpróbáltatást, korántsem így érzi, hiába találkozott azelőtt a veszteség bármely formájával. Ez nem ugyanaz.
Igazságtalan…
Az élet mindig is erről szólt. Megszületünk, majd időnk lejártával elköltözünk egy másik világba. Azonban mi történik akkor, ha az a bizonyos idő, még el sem kezdődött? Mikor nem tapasztalhattuk meg milyen a boldogság, a felnőtt élet, vagy akár a lélegzetvétel…
Ilyen gondolatok kavaroghatnak egy gyászoló kismama elméjében, kinek nem csupán gyermekét, azonban illúzióit, s álmait is vele együtt el kell temetnie.
A magzathoz való kötődés a korai várandósságfelismerés eszközeinek és gondozási folyamatainak köszönhetően viszonylag hamar megszilárdul a jövendőbeli édesanyában, így nem meglepő, hogy mennyire képesek szeretni még meg nem született gyermeküket. Ebből eredően a veszteség érzetét is a lehető legintenzívebben élhetik át.
Miért nehéz?
Az erőteljes kötelék ellenére, nincsenek valódi és konkrét emlékek a gyermekről, pusztán a remény és spekuláció létezik a várva várt kisbaba irányába, ki sohasem születhetett meg. A krízis során egy testi-lelki szimbiózis korai és kelletlen szakadása következik be, mellyel akaratlanul is a jövőkép, s a szülői kompetencia is sérül. A kismama ilyenkor a gyász minden lépcsőfokán áthalad, amit kéretlenül végigkísér a kommunikációs zárlat, esetleg túlzott, nem várt érzelmi reakciók a fokozott hormonhatásnak betudhatóan.
Ezen keserű folyamatot sok tényező befolyásolhat: ide vonható a halál körülménye, a kapcsolat anya és magzata között, a gyászoló kora és személyisége, társas támasza, az édesapa hozzáállása, valamint a szakember irányból történő közlés módja és ideje.
Következmények:
– A pszichés tünetek rendszerint csökkennek egy éven belül, azonban minden ötödik nő esetében tartóssá válnak ezen intervallum után is. Ilyenkor kóros gyászról beszélünk.
– Az elszenvedett anyák húsz százalékánál poszttraumás stressz szindrómát állapítanak meg, valamint a posztpartum pszichózis kialakulásának esélye is jóval magasabb mutatókat üt meg.
– Gyakran zavar következik be az anya-gyermek kapcsolatban a későbbiek folyamán. Túlféltés, kommunikációs, vagy kötődési nehézségekről beszélhetünk ilyen esetekben.
– Kiemelten figyelni kell az olyan nőkre, akik szegényes szociális hálóval rendelkeznek, vagy a halál verbális feldolgozására nincs otthoni környezetükben lehetőség.
A szakemberek jelenléte…
A nehezen feldolgozható élethelyzeti válság esetében jelentőségteljes szerepet játszik a szomorú hír közlésének milyensége. Az informáló személyes viselkedése, szakmai hozzáértése, empátiája, felkészültsége mind befolyásolhatja a gyászfolyamat végkimenetelét. A diagnózis közlése az orvos részéről is mély átgondolást, előretervezést, s vizsgálódást igényel. Tudnia kell, hogy a szülők információra befogadókész állapotban vannak-e, hogy milyen támasz áll segítségükre feldolgozni a látszólag felfoghatatlant.
Ez egy hálátlan feladat, amire képtelenség valójában felkészülni.
Ha vidámabb, várandósággal kapcsolatos témák közt szeretnél nézelődni, ajánlom szíves figyelmedbe egy korábbi cikkemet:
Hegedüs Fatime Réka
