Sokan vannak úgy vele, hogy nem mernek növényeket gondozni, mivel nem sokáig maradna életben. Még egy kaktuszt sem. Én is ugyanebben a cipőben voltam, sőt, még a páromnak is azt mondtam, hogy inkább csokit vegyen, ne virágot. Vajon van belőle kiút, mikor jön a kattanás?
Volt már korallvirágom, kaktuszom, agglegénypálmám, aloe verám, és még megannyi kis zöldikém. Egyik sem maradt életben, leghosszabb életű is 1 hónapig volt velem. Penészedett a virágföld, levelek sárgultak, hiába öntöztem, nem öntöztem, tettem ki a napsugaras helyekre a szobámba, semmi nem történt, ami a túlélésüket növelte volna. Aztán jött a pandémia.
Nem is kicsit voltam elszomorodva, hogy nekem egyszerűen nem való a virágnevelés, teljesen el is engedtem a dolgot. Belenyugodtam. Majd eljött a vírusjárvány. Egyre magányosabban éreztem magam, egyre kevesebbet beszélgettem a barátaimmal is. A magány érzete gyorsan elért. Ebben a melankolikus légkörben jött el a világmegváltó ötletem: nekem kell egy kisnövény. Egy kis passzív szobatárs. Az egyetlen kritériumom az volt, hogy ne legyen virág rajta, mivel egyrészt hullajtja is, másrészt nekem valahogy az egyszerű, csak leveles növénykék sokkal jobban tetszenek. Így lett egy igazán gyönyörű, már több, mint 2 éves dracéna, vagy sárkánynövény. Heti egyszeri locsolást igényel, mérsékelt „napfogyasztó”, és már másodjára kellett átültetnem.
Mindennap hálás vagyok, hogy ő az első túlélő amazonom, aki a körülmények ellenére is társam maradt. Mindig van hozzá 1-2 jó szavam, és ne telne el úgy egy telefonbeszélgetésem az otthoniakkal, hogy hogy van a dracénám. Lehet, hogy van bennem egy kisebb büszkeség.
Pandémia véget ért, jöhetett az egyetem. Mivel a szobatársaim közelebb laktak a kollégiumhoz, így sűrűbben is jártak haza, mint én. Az elmagányosodás szele így Kaposváron is elért. Mit volt mit tenni, el kezdtem nézelődni, hogy milyen kistársam egészítene ki a kollégiumi napjaimon. Néztem az Obi kínálatát, egyéb kertészeteket, vagy virágboltokat, de egyik zöldike sem nyerte el a tetszésemet. Azonban jött egy csodálatos fordulat, és lehetőség.
Igen sok interjút készítettem abban az időben, és rengeteg embert ismertem meg. Hasonlóképp alakult a Flow-R oldallal is. Eleve az ötlet maga zseniális, hogy weboldalon keresztül lehet rendelni cserepes növényeket, és akár másnap ott is lehet, még ha az ország másik felében is lakik. Az oldal tulajdonosa nagyon kedves volt, hiszen felajánlott egy kuponkódot, mellyel kedvezményesen választhattam magamnak egy kis jövendőbeli partnert. Felsoroltam, hogy milyen körülmények között fog élni, milyen az eltartási büdzsém. Talán az volt a válasza, hogy ha egy igazi kihívásra vágyom, akkor bevállalok egy Hiszti királynőt! Borzasztó igényes a víz-, és páratartalomra, továbbá az sem mindegy neki, hogy mikor, mennyi időközönként éri a Nap. Kihívásnak kihívás lesz, mivel akkor végleg nem tudtam, hogy is fogjuk egymást mellett kibírni. Nem is igazán éreztem jó ötletnek, őszintén, már valahol le is mondtam róla.
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Calathea-t választottam. Hatalmas önbizalmat ad nap mint nap, hogy egyre gyönyörűbben nyitja ki a levelei. Ami meg abszolút hatalmas nagy büszkeséggel tölt el, hogy már a 3. kis fiókáját hozza! Túl van 1 ideiglenes, és egy végleges költöztetésen, utóbbihoz pedig vonatoznia is kellett, de nevével ellentétben egyáltalán nem volt hisztis!
Vajon lehet a növényektől tanulni? Egy biztos, nyugalmat és türelmet, illetve meghallani a néma kéréseket, ebben fejlődtem, és lehet, hogy el is sajátítottam.
Goszpodinov Emese
Flow-R interjúért kattints ide! Milyen növénnyel kezdd, ha te is olyan növényke-gyilkos vagy, mint amilyen én voltam? Kattints ide!
