Olaszország tagadhatatlanul az egyik legkarakteresebb ország a világon. Kevés olyan emberről tudni, aki ne szeretné a spagettit, rizottót, gnocchit, a pizzáról nem is beszélve! Olaszország különleges jellegét a homokos partok, motoroktól hangos városokon kívül bizony az egyedi konyhája biztosítja.
Be kell vallani, nem véletlenül ilyen népszerű gasztro célpont Itália. A vizsgaidőszak végén volt szerencsém elutazni 2 kedves egyetemi barátnőmmel Nápolyba, ami nem másról híres, mint az extrán vékony tésztájú pizzáról.
A várost járva lényegében tényleg minden utcában van legalább egy pizzéria, de talán pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy egymás hegyén hátán vannak a vendéglátó egységek. Személy szerint én ezt egy pillanatig sem bántam, hiszen az utcákat ennek köszönhetően friss bazsalikom, oregánó, és olaszosan pörkölt kávé illata borítja el.
Könnyen el lehet veszni a végtelen opció között az étkezést tekintve. Rengeteg a pizzéria, de melyik a legjobb? Bevallom, az indulás előtt a pizzériák között jóval többet kutattam, mint a város adta egyéb lehetőségek, történelmi háttér vagy múzeumok között. Azonban a google maps, youtube-os tartalmak, és korábban már Nápolyba látogató ismerősökkel való konzultáció után, ki merem jelenteni, hogy a tökéletes pizzériát sikerült kiválasztanunk.
Az Ízek, imák, szerelmek című filmben is feltűnik a Pizza Napoletana. Julia Roberts falatozásáról vált híressé a L’Antica Pizzeria De Michele. Kicsit jobban utánajárva, arra döbbentem, hogy nyáron szinte gyorsétterem jelleget ölt a hely a rengeteg látogató miatt. Igaz, nekünk így januárban, volt szerencsénk a turistáktól lényegében mentes város hangulatát érezni, de biztosra mentünk, így egy másik nagyon híres, valamivel nyugodtam étterembe látogattunk, a Pizzeria Sorbillo-ba. Ki merem jelenteni, hogy a legjobb helyet sikerült kiválasztanunk! Mi sem bizonyítja jobban, hogy a helyi lakosok is mennyire szeretik a pizzat, mint az, hogy a vendéglátóegység előtt először kígyózó sort találtunk, majd mikor később visszatértünk már kevesebben voltak, de 10-15 percet így is kellett várnunk, hogy le tudjunk ülni.
Mit sem jelent ez a néhány perc, ha az ember olyan pizzát ehet, amilyenben nekünk volt részünk. Igaz, sosem tud elég vékony lenni a tészta, mondjuk ezt sokszor a bátyámmal, de ennél szinte tényleg lehetetlen lenne vékonyabbat még elképzelni is. A szélében nagy levegő buborékok, tökéletes roppanás, az odapirult alján pedig a kemence íz.
Az igazi nápolyi pizza 00-ás, magas fehérjetartalmú pizza lisztből, óriási odafigyeléssel, precizitással készül. A 400 fokos kemencében a pizza körülbelül 60 mp alatt készül el. Természetesen az étlap jó hosszú volt, de legnagyobb örömömre egyből szinte kiszúrta a szememet a Pizza Marinara, aminél a feltét csupán paradicsomszósz, fokhagyma, oregánó, bazsalikom és olivaolaj. Az eredeti receptben a paradicsom szigorúan a Vezúvtól délre fekvő vulkáni síkságról származhatott, és a további „cicomák” is helyi termékek. A Pizza Margheritára kerülő mozzarella például a Campania és Lazio területén élő vízibivalyok tejéből készül.
Jó néhányszor jártam már Olaszországban, de az igazi olasz virtus most ragadott csak magával. A pizzériában ülve, amikor a háttérben olasz zene szólt, a tökéletes ízt pedig az éppen hallható olasz beszélgetések, nevetések egészítették ki.
Azért pedig külön kedves az olasz konyha a szívemnek, mivel a vegán táplálkozási irányzat követőinek is számtalan választási lehetőséget kínál. Az pizza alapja és maga az olasz tészta is állati eredetű termékektől mentes, így jellemzően elég a feltéten törrni a fejünket. Persze egy külön kérdést azért mindig megér, hogy tradicionális módon készülnek-e az említett termékek.
Mihamarabbi viszontlátásra Olaszország!
Szerb Kata Vegán ételek a világból:
