Szép dísz, érdekes ékszer, különös kiegészítő. Sokak szobájában találkozhatunk álomfogókkal, vannak, akik nyakláncként hordják, és olyan is előfordul, aki magára tetováltatja. Valódi jelentését már valószínűleg elvesztette és kevesen ismerik eredeti történetét és jelentését. Az álomcsapdák valójában sokkal misztikusabbak, sokkal több jelentést hordoznak, mint azt elsőre gondolnánk.
Természetesen azzal mindenki tisztában van valószínűleg, hogy az álomfogó feladata a rossz álmok csapdába ejtése, hogy így biztosítsák védencüknek a nyugodt alvást és a szép álmokat. Azonban ennél sokkal összetettebb az álomfogók világa, minden részletüknek külön feladata van. Több legenda is kapcsolódik ahhoz, hogy hogyan, ki és miért alkotta meg az első álomfogót. A legismertebb történet egy sziú törzs tagjáról szól, azonban van egy érdekes és különleges indiai sámán-történet is, és észak-amerikai kultúrák is beszámolnak róla.
A sziú törzs egyik családjában gyermek született. Mindenki boldog volt, ünnepeltek és minden rendben ment egy darabig. Aztán a gyermek egyre többször riadt fel álmából, egyre kevesebbszer mert elaludni és egyre gyakrabban gyötörték rémálmok, mígnem már sehogy sem tudott aludni, csak sírt és forgolódott. A törzs elkeseredését látva a sámán elmondta, hogy egy fűzfakarikát kell készíteni, bele hálót szőni és szent tollakkal, gyöngyökkel meg kavicsokkal kell feldíszíteni. Ez lesz az álomfogó, ami, ha a gyermek fölé akasztják, majd megakadályozza, hogy rossz lelkek kísértsék álmában, és újra nyugodtan tud majd aludni. Az édesanya el is készítette az álomcsapdát, és este a gyermek fekhelye fölé akasztotta. Hosszú idő óta ez volt az első éjjel, amit a kicsi édesen végigaludt és többé nem kínozták a rossz álmok.
A másik legenda egy kicsit bonyolultabb, összetettebben közelíti meg és magyarázza az álomcsapdák születését. A sámán számára egy látomásban megjelent Iktomi, a bölcsesség-kereső, aki egy pók alakját öltötte magára. A pók szent nyelven beszélni kezdett a sámánhoz, közben pedig a törzs áldozati tárgyát vette kézbe. Egy fűzfaágakból készült karika volt, ami tollakkal, csontokkal, lószőrrel és gyöngyökkel volt díszítve. A pók elkezdett hálót szőni a karikába és közben az élet körforgásáról mesélt a sámánnak. Az élet a semmiből indul, majd megszületik a csecsemő, akit gondozni kell, majd szépen lassan felnő. Erős felnőtté válik, aztán szépen lassan elszáll az ereje, és végül ugyanúgy gondoskodásra szorul, mint csecsemőkorában, végül pedig semmivé válik újra. Az élet során jó és rossz erőkkel is találkozik, amelyek igyekeznek helyes vagy helytelen útra vinni. Ha a jó erőkre hallgat, helyes úton haladhat, a rossz erők azonban ártó ösvényekre vezetnek. A pók ezzel átnyújtotta a beszőtt karikát, amelynek csak a közepén maradt egy lyuk, ami egy kavicsot vett körül. Azt mondta, ha a törzs tagjai hisznek az álomfogó erejében, az felfogja majd a rossz erőket, csak a jókat engedi át. A hálóban rekedt rossz erőket pedig a felkelő Nap sugarai elégetik, így nem maradnak rossz gondolatok és álmok.
Az álomfogó különböző kis elemei mind fontos szerepet képviselnek a talizmánban. A középen lévő kis kő, vagy gyöngy magát az embert, az „én”-t képviseli. A kör közepe a legvédettebb hely, ahova a legnehezebben jutnak el a negatív erők. A kör alak maga az univerzum, a világ jelképe, ami védi az egyént a környezet rossz erőitől, és jelképezi az élet körforgását, ciklusát is. Az álomcsapda legfontosabb építőeleme maga a háló, ami legenda szerint pókhálóból készült. A pókháló fogja fel a negatívumokat, a rossz dolgokat, amik a hálóban eltévednek, és nem jutnak be az „én”-hez, hanem az első napsugarak forróságától elégnek. A tollak az élet köréhez kapcsolódnak, feladatuk pedig a jó dolgok segítése. A pozitív erők a hálóról a tollakra kerülnek, amiken végigsiklanak és az ember fejében szép álmokat hoznak létre.
Lényeges, hogy az álomfogó hol kap helyet a lakásunkban, szobánkban. Hagyomány szerint az ágy fölé kell akasztani, hogy az ember és a rossz álmok közt legyen, azonban fontos, hogy napfény is érje, hiszen annak segítségével semmisülhetnek meg a rossz dolgok. Ha viszont szeretnénk a negatívumokat kint tartani és nem akarjuk, hogy a jó kiszivárogjon, tegyük az ablakba, így a béke és a jóság megmarad a szobánkban. A színeknek is jelentős szerepe van egy álomfogó készítése során, hiszen nem csak az lényeges, hogy milyen energiákat hordoz a készítő, amikor alkotja a csapdát, hanem hogy milyen céllal készíti. Például a fehér szálak és díszek a tisztaság, ártatlanság jelei, a piros a szenvedélyt és a bátorságot képviseli, a narancssárga pedig az életöröm és a változás színe. Az egyensúly, remény és harmónia érdekében használjuk a természet szép zöld színét, a békét és szabadságot pedig a kék szín hozza meg.
Sokan hisznek az álomfogók erejében és ezért akasztják fel a szobájukban. Sokan csak dísznek rakják fel őket a falra. De az biztos, hogy megnyugtató figyelni a tollak lengedezését, ellazít, ha követed a szálak kusza vonalait és hallgatod a kövek vagy gyöngyök csilingelését. Az álomfogók csodálatos és misztikus tárgyak, amik az embert segítik és védelmezik az élete során.[1]
[1] Néhány újévi szokás megismeréséért katt a linkre: https://infozio.wordpress.com/2021/12/30/kulfoldi-ujevi-szokasok/
Képek: pixabay
