„Mi füstöl ott a sziklás völgyben? Rablótanya-e, vagy bélpoklosok községe?” – Veti fel a kérdést gyermekkorunk hazai hősalakja Bornemissza Gergely, teljes aggodalommal, hiszen 1494 környékén a lepra hatalmas pusztításokat végzett hazánkban, főként Erdély területén.
Eredete, tünetei
Maga a lepra szó a görög lépos (jelentése: bőr), valamint a leperós (pikkelyes ember) alakokból eredeztethető a magyar „bélpoklos” gúnynév pedig vélhetőleg a bőrpoklos kifejezésből származik. A betegség pontos kezdetének dátumát történelmi homály fedi, mivel minden trópusi eredetű járvány fő tünetegyütteseként szolgálnak a jellegzetes (leprára is jellemző) bőrelváltozások.
A kórkép lefolyása akár évtizedekig is eltarthatott, megjelenése látványos léziókat vont maga után. A probléma okozója nem más, mint a Mycobacterium leprae nevű bajkeverő, ami rendszerint az erek burkába behatolva a bőrt és bőrkörnyéki idegeket veszi támadásba. Az enyhébb formájú betegség során a kültakaró elveszti annak eredeti festékanyagát, ebből következően fehér, sápadt színű pigmentek keletkeznek. Súlyosabb lefolyás esetén a kór kiterjedt, megvastagodott bőrterületekkel és félreismerhetetlen csomókkal jelentkezik. Ezen tünetek mellé párosodó nagymértékű idegi károsodás végett kieshet a fájdalomérzék, s az észre nem vett sebek hatására nem számított ritka jelenségnek egy egy ujj, vagy végtag elvesztése a páciensek köreiben.
Nem csupán test szerte de az arcon is tipikus megjelenési formát produkált egy szóban forgó kliens megjelenése. Az arcizomzat beidegzési zavarának betudhatóan a mimika jellegzetes formát öltött, valamint a szemöldök kihullása, az orrporc pusztulása is egyértelműen árulkodott a probléma felől.
Hogyan kezelte ezt a társadalom?
A koraközépkori társadalmakban nem örvendtek túlzott népszerűségnek, vagy empátiának a leprában szenvedő polgárok. Rendszerint a településekről kiűzték őket, ellehetetlenítve bármilyen munkavállalástól az alanyokat, kik kizárólagosan (vallási és politikai okokból) koldulással szerezhették be a mindennapi betevőjüket. Kolomppal a nyakukban, vagy kereplővel a kezükben kényszerültek járni a falvak között ezzel figyelmeztetvén egészséges társaikat az érkezésükről. Ruhájuk sötét volt, kapucnis hosszú köpennyel rendelkeztek, kesztyűt és furcsa kalapot kellett hordaniuk.
Ezeket a személyeket az egyház és a jog gyakorlatilag halottá nyilvánította, s nem volt ritka jelenség, hogy temetést is rendeztek nekik gyászmisével, vagy szimbolikusan sírgödörbe fektették őket. Nem írhattak végrendeletet, nem fogadhattak el örökséget…a létezésük is bűnnek számított.
Érdekességek
- A legrégebbi leprával diagnosztizált csontvázmaradványt i.e. 2000 környékén fedezték fel Indiában.
- Az egyértelmű kórismék végett az emberiség történetében az elsőként azonosított betegség a lepra volt.
- Már i.e. 1750-ben Hammurapi törvénykönyve is említi a leprás betegek helyes kezelését.
- Kínában i.e 400 esztendővel úgy tartották, hogy a betegség szél útjával terjed, A 14. században azonban rájöttek, hogy a fizikális érintkezés állhat a fertőződés hátterében.
- A leprában szenvedők védőszentje: Szent Lázár.
Napjainkban…
A lepra első hatásos gyógyszerét 1946-ban fedezte fel a francia származású Ernest Fourneau és az angol Gladwin Buttle. Ez nem más volt, mint a mai napig használatos dapson nevű antibiotikum. Bár a betegségre létezik ismert gyógyír, a lepra még mindig tombol, s virágkorát élvezi főleg az afrikai, dél-amerikai, és indiai félszigeten lévő területeken száz ezrek köreiben. Az USA-ban évente mintegy 250 új fertőzött főt regisztrálnak. [1]
Hegedüs Fatime Réka
[1] Ha érdekelnek a történelem során fellépő világjárványok, kattint egy korábbi cikkemre: https://infozio.wordpress.com/2022/02/15/tortenelmunk-jarvanyai-i-a-fekete-himlo/
