Az alvási paralízis elsőre megterhelő élmény lehet, kifejezetten rémisztő tud lenni, azonban ez egy veszélytelen kellemetlenség. Mivel nekem is gyakran volt részem benne, most elhoztam nektek egy cikket, amiben nem csak röviden összefoglalom, hogy valójában mi is történik ilyenkor, hanem megosztok pár praktikát, amivel ezt a végtelennek tűnő rémálmot könnyebben lezárhatjuk.
Az alvásparalízis akkor jelentkezik, amikor az agy már felébredt, de a tested még az álom alatti „bénult” állapotban van (ez normális védekező mechanizmus). Gyakran társulhat hozzá hallucináció is. Az alvási paralízis szorosan kötődik a REM fázishoz – ebben a fázisban zajlik az intenzív álmodás, az agyi aktivitás megközelíti az ébrenlétkor jelen lévő szintet. Ennek következménye, hogy az agy „lebénítja” az izmainkat, ezzel akadályozva a fizikai aktivitást álmodás során. Alvási paralízis során az agykéreg már éber állapotba kerül, azonban a test még az izombénulás állapotában van. Ez egy rövid ideig tartó állapot, azonban rémisztő lehet a hallucinációk miatt.
Miért is vannak ezek a hallucinációk? Az agy ilyenkor még részben a REM-fázisban van, így az álomgeneráló rendszerek még aktívan tevékenykednek, ezáltal a látó- és hallókéreg képeket vetít. Közben viszont képesek vagyunk a külső ingerek befogadására (például a szobában található szék látványa, ami a rádobált ruhák miatt sötétben ijesztő lehet) és ezek a környezeti ingerek keverednek az álmokkal, ezzel valóságossá téve a dolgot. Mivel nem tudsz mozogni, az agy ezt úgy értelmezheti, mintha veszélyben lennél és aktivizálódik a félelemközpont (amygdala). Az agy nem fogadja el ezt az indokolatlanul veszélyesnek ítélt állapotot, így valós fenyegetést próbál találni. Így születnek meg a sötét alakok, a suttogás, a mellkasodon ülő démoni lény és társai.
Na és mit is lehet tenni, hogy hamarabb szabaduljunk a börtönből?
Először próbáld tudatosítani magadban, hogy ezek az ingerek nem a külvilágból jönnek, hanem az agyad szüleményei. Sokat tud segíteni a teljes ébredésben, akár még a hallucinációkat is elkergeti.
Próbálj lassan, tudatosan lélegezni. Ha sikerül egyenletes ritmust tartani, az segít megnyugodni és „visszahozni” az irányítást és így már nem is olyan kaotikus az élmény.
Próbáld meg az ujjaidat vagy lábujjaidat megmozdítani, vagy akár a nyelvedet mozgatni, de pislogni talán a „legegyszerűbb”. Én a pislogással és a kisujjammal szoktam kezdeni, miközben mantraként megy a fejemben, hogy „Most meg fog mozdulni az ujjam.” Ezek az apró mozdulatok olyanok, mint a kapcsolók, amik segíthetnek újra aktiválni az izmokat.
Nehéz, de próbálj meg nem pánikolva küzdeni ellene, mert a pánik meghosszabbítja a folyamatot. Ha emlékezteted magad: „ez csak alvásparalízis, mindjárt vége”, az sokat segíthet.
Ébredés után ihatsz egy nagy pohár vizet, hogy ténylegesen visszacsöppenj a valóságba, és hogy egy kicsit nyugodtabban tudj visszafeküdni.
Megelőzni nehezebb lehet, mint kikerülni belőle, mert már egy enyhén stresszesebb időszak is kiválthatja. Viszont van pár dolog, ami segíthet elkerülni, hogy gyakran megtörténjen:
- rendszeres alvási rutin
- elegendő alvás
- stressz csökkentése
- háton alvás kerülése (sokaknál ez kiváltó tényező).
Nagy Viktória Virág
Képek forrása: Pinterest
Remélem tetszett a cikk, szívesen ajánlanék még alvással kapcsolatos cikkeket:
