Történetek a kezelőágy mellől -Interjúk a gyógytornász szakma kulisszái mögül

Interjú Dr. Szilágyi Brigitta gyógytornásszal I. rész

Egy új interjúsorozat veszi kezdetét a magazinban, mely során gyógytornászokkal beszélgetünk szakmai kérdésekben. Első vendégünk Dr. Szilágyi Brigitta.

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat! Kérlek mesélj pár szóban magadról.
Dr. Szilágyi Brigitta vagyok gyógytornász, okleveles fizioterapeuta. Diplomám megszerzése után 4 évig a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karon oktattam magyarul és angolul gyógytornász hallgatókat, közben elvégeztem a Fizioterápia Mesterképzést és doktori fokozatot szereztem angol nyelven a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Doktori Iskolájában, mely megvédését 100%-kal teljesítettem. Doktori disszertációm témája gyermek gerinciskola programokkal és gerincprevenciós tudás fejlesztésével kapcsolatos.
Gratulálok! Ez példaértékű eredmény! De térjünk vissza kicsit a kezdetekhez. Mi motivált arra, hogy gyógytornász legyél?
Mindig is szerettem a mozgást és érdekelt az egészségügy és a gyógyászat. A gyógytornában ez mind együtt valósul meg. Illetve mindig szerettem masszírozni, és gyógytornászként rengeteg manuális kezelést végzünk. Emellett szeretek emberekkel foglalkozni. Így minden összepasszol.
Akkor ez a hivatás tényleg hozzád passzol! Jelenleg hol és hogyan dolgozol?
Jelenleg egyéni vállalkozó gyógytornászként dolgozom, részben az Aurora Medical nevű rendelőben, részben a saját vállalkozásomban. Ezért a munkaidőm nagyon rugalmas, tudok alakítani azon, hogy mikor kezdem el vagy fejezem be a napot, hány embert tudok fogadni egy nap, mennyi ideig tart mondjuk egy kezelés. Sokszor az egy órás kezelés nem elég, például, ha új beteg érkezik és át kell vennünk elméleti és gyakorlati anyagot, illetve sok kérdés is felmerül közben. Ami nagyon jó, és szerintem fontos, hogy tudok felszabadítani magamnak szabadidőt.
Milyen eszközöket, technikákat használsz a leggyakrabban?
Aktív terápiákat minden esetben, mert azzal lehet fenntartani egy elért állapotot, és további javulást elérni. És passzív technikákat is szinte mindig, főleg az első időszakban, mert az segít a legtöbbször abban, hogy elérjünk egy sokkal ideálisabb állapotot, például fájdalommentes legyen az illető, jobb mozgástartományban mozogjon, rugalmasabb legyen, viszont ez önmagában hosszútávon kevés. Ha a szövetekkel nem foglalkozunk aktívan, többnyire visszaállnak ugyanabba az állapotba. Így én mindkettő módszert együttesen szoktam alkalmazni, otthoni házifeladattal és átbeszélve a betegekkel azt is, hogy milyen mozgásformát végezhetnek ezen felül, illetve, hogy milyen terápia lehet hasznos még számára.
Szerintem a betegek vagy a laikusok a passzív technikákat sokszor összekeverik a masszázstechnikákkal. De ahogy látom, a te kezeléseid során ezek a típusú módszerek is hangsúlyosak. Mit gondolsz mi a legnagyobb kihívás a munkádban?
Nem a gyógytorna a nehéz, vagy a kezelési technikák, hanem az, hogy egy adott személynél meg tudd állapítani, hogy mi pontosan a fő problémája, mi okozza a tüneteit, és arra mi a legmegfelelőbb kezelés. Nagyon sok esetben egy mozgásszervi probléma mögött nem mozgásszervi panasz húzódik, hanem például egy belső szerv kötőszövetes feszülése okoz panaszt adott területen. Így nem is biztos, hogy ott kell keresni a probléma forrását, illetve nem feltétlen a mozgatószervrendszert kell kezelni. Ezeket mind fel kell tudni ismerni. Itt szeretném hozzá tenni azt is, hogy egy probléma megjelenéséhez több tényező együttes jelenléte vezet a legtöbb esetben, így érdemes minden részével foglalkozni, mert az hoz teljes gyógyulást. Ilyen esetben a gyógytorna önmagában korlátos lehet, nem feltétlen tudja teljesen megszűntetni a problémát. Ezalatt azt értem, hogy ha a kialakult állapotban szerepet játszik a stressz, lelki tényezők, pszichés tényezők, akár étkezéssel kapcsolatos problémák, ezeket együttesen érdemes figyelembe venni és megfelelő szakember segítségével dolgozni ezekezen a területeken is.
Igen, teljesen egyetértek. Néhány esetben azonban a betegek félnek segítséget kérni, sőt amikor a terapeutához mennek, esetlegesen feszültek vagy szoronganak, mert nem tudják, hogy mi vár rájuk. Véleményed szerint milyen szerepe van a bizalomnak és a kommunikációnak a kezelés sikerében?
Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb, sőt kulcsfontosságú a gyógyulásban, és a legalapvetőbb. Amikor eljön hozzád egy beteg, és általában elég rossz állapotban szoktak jönni, ami azt jelenti, hogy fájdalmaik vannak, régebb óta áll fenn a panaszuk, és segítséget kérnek, és jelen esetben ugye te vagy az, akitől a segítséget várják, egy kicsit kiszolgáltatott helyzetben vannak, talán el is vannak keseredve. Ezért nagyon nem mindegy, hogy hogyan állunk hozzá a betegekhez, az emberekhez. És ha a páciens érzi azt, hogy téged érdekel az ő állapota, meghallgatod, és figyelsz rá, akkor már eleve ez a figyelem, amit szentelsz neki, ezt érzik, és értékelik. És ezzel kialakul egy bizalom, ami önmagában fél gyógyulás, mert tapasztalataim szerint nagyon sok embernek csak figyelemre és szeretetre van szüksége. Ez rengeteget segít az elindulásban és a gyógyulásban.
Ezen felül elkezdődnek a kezelések, gyógytornák, akár manuális terápiák. Közben hogyha van a betegnek valamilyen lelki, vagy pszichés problémája, stressz áll a kóros állapotának a háttérben és ő ezt kiventillálja, mi meghallgatjuk, esetleg még tanácsot is tudunk adni (nyilván a saját tudásunk szerint) és meg van világítva kívülről a probléma, akkor számára például ez hozhat egy plusz felismerést. Ekkor eldöntheti, hogy ezzel a vonallal is foglalkozik-e, esetleg más szakembert bevon, segítséget kér, ami hozzásegítheti a további gyógyuláshoz. (Ez gyógytornászként nem feltétlen feladatunk, de ezt én így szeretem csinálni, nekem ez nem is megy máshogy, számomra ez a természetes.)
Valamint a figyelmen, a bizalmon, a biztonságon, a szereteten és a kezeléseken kívül, gyakorlatokat, módszereket és technikákat adunk a kezükbe, és információt a saját állapotukról és betegségükről, ami segít nekik tájékozódni a rengeteg ellentétes információ között. Így idővel képesek lesznek önmaguk állapotát jobban megismerni, és kezelni. Nálam ez a cél, hogy ezt elérjük.
Ezek nagyon mély és fontos gondolatok! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket a tapasztalataidat. Sokszor és is így látom, hogy bizonyos betegségek hátterében jelentős szerepe lehet a pszichés problémáknak is.