Hormonpótló kezelés rövid története
A kezdetek kezdete 1941-ben volt, egy amerikai gyógyszertár jóvoltából, ami nem volt más, mint a Wyeth Ayerst gyógyszergyár, aki a kórban nagy problémaként számontartott menupauzális tünetekre kívánt megoldást kínálni a társadalom női tagjainak. Ehhez használt fel vemhes kacsák vizeletéből kivont ösztrogént, amellyel a hőhullámokat kívánta kezelni. Ezen készítmény egy lavina jellegű, több fronton zajló fejlesztést, és egy fronton klinikai kutatások hadát vonta maga után. A sok különböző jellegű ajánlás jóvoltából a legnagyobb mértékű népszerűségét az 1960-as években érte el, ahol már a tünetekhez hozzávették a csontritkulást és a szívbetegségeket is, amelyek által még tovább emelkedett ösztrogénterápia alkalmazásnak száma.
Felfedezések és bizonyítások
- Robert A. Wilson 1968-ban megírt Nő örökre című könyve egy olyan ellentmondásos álláspontot foglalt, amely a kockázatok mérlegét negatív irányba billentette. Ez az álláspont a következő: Támogatja az ösztrogén terápia népszerűsítését, azonban, ha tartósan használják, akkor endometriális hiperpláziát okoz. Ezen elmélet további negatív jellegét 1970-ben bizonyították, ahol bizonyították, hogy az ösztrogén terápia 4,5-8x-osára növeli az endometrium rák kialakulásának kockázatát.
- 1993-ban egy WHI nevezetű klinikai vizsgálat indult, amelyben 27 ezer nőt vizsgáltak, hogy felfedjék a hormonterápia hatásait. Az ösztrogén-progeszteron hormonkombináció használata a vizsgált populációban növelte az emlőrák, a szívbetegségek és a stroke kockázatát. Azonban az 50-es éveikben járó nőknél csökkentette a betegségek következtében történő halálozást, míg a kockázati tényező szerepe a többszörösére növekedett a 70-es éveikben járó nők esetén.
Konklúzió
A felsorolt tanulmányokon túl még számtalan tanulmány született, például a HERS II, Million Women stb, amelyek különböző nézőpontok alapján vizsgálták a hormonterápia témakörét. Sajnálatos módon előfordultak a negatív hatás ellen megszületett ellentanulmányok, amelyeket gyógyszergyártók finanszíroztak, hogy megvédjék a gyártott termékek eladási számait.
Tehát elmondható, hogy a hormonpótlók története, a kapcsolódó kutatások és a valóságos veszély egy komplex és bonyolult ellentmondásokkal tarkított információhalmaz, ami nagy mértékben befolyásolt az akkori társadalmi megítélés és az orvosi gyakorlat.
Természetes alternatívák világa
Sokan elvi alapon, mások vallási okokból, de vannak azok, akik az előbb említett kételyek és ellentmondások miatt nem szeretnének a hormonterápiával élni. Számukra van lehetőség természetes alternatívák használatára.
Három tényező segít ebben
Étrend
- Ösztrogén-szabályozás: Ennek három alappillére van: fitoösztrogének (hüvelyesek, lucerna, csicseriborsó), az izoflavonok (vörös here) és lignánban (brokkoli és a többi keresztesvirágú növény) gazdag ételek fogyasztása. Ezentúl jótékony hatású a fehér burgonya, a banán, a kiwi és a szőlő.
- Progeszteron szabályozás: Jótékony hatást gyakorol a szervezet progeszteron szintjére a halfogyasztás, különösen a lazac, a csirke és a pulykahús, valamint a keresztesvirágúak, az avokádó és citrusfélék beiktatása a táplálkozásba.
- Tesztoszteron szabályozás: Különösen jelentős szerepe van a magnéziumban gazdag ételeknek, például a spenót, fodros kel, tökmag és a fekete bab. Ezentúl az eper, a nyers kakaó, az osztriga is ideális lehet a szabályozás segítésében.
Testmozgás
- A szakmai ajánlások alapján heti többször végzett aerob testmozgás segít a hormonszint szinten tartásában.
Relaxáció
- Kerülendő túlzott koffein és alkoholfogyasztás. Valamint igyekezzünk olyan passzív és különösen olyan aktív kikapcsolódást találni, amely feltölt minket és minden percét élvezzük.
Nagyon jól hangzó világ lenne, ahol minden hormonális eredetű kórképre az a szervezet orientált táplálkozás megoldást kínálna. Sajnálatos módon erre lehetőségünk nincs, azonban a döntés a mi kezünkben van. Tehát, ha nem szükséges egy bizonyos terápia vagy készítmény, akkor mondjunk nemet, hiszen a szervezetünk a későbbiekben megköszöni majd.
Orbán Nikolett
Olvastad már?
