„Az elefántok soha nem felejtenek.”- tartja a mondás. Még, ha ez az állítás nem is teljesen pontos, nem véletlen, hogy John Donne, angol költő a „természet mesterművei”-ként hivatkozott ezekre a csodálatos élőlényekre.
Az elefántok lenyűgöző, az állatvilágban egyedülálló memóriával rendelkeznek. Ez segíti őket abban, hogy családtagjaik mozgását kövessék, feltérképezzék az élelem hollétét, erős szociális kapcsolatokat alakítsanak ki, és hatékonyan alkalmazkodjanak a körülöttük állandóan változó környezethez.
Csordájuk összes tagját felismerik, kb. 30 társuk beazonosítására képesek látás vagy szaglás alapján. Egy tesztben vizeletminták segítségével tették próbára ezt a képességüket. Másképp viselkedtek, ha nem a csoporttársaik mintájával találkoztak, ha pedig egy olyan elefánt vizeletmintája került eléjük, akiről tudták, hogy épp távol van tőlük meglepődtek. Meg tudják különböztetni egymástól a barátságos vagy számukra veszélyt jelentő csordát is.
Fel tudnak idézni és felismernek veszélyt jelző dolgokat és fontos helyeket. Ha például saját területüket aszály súlytja visszaemlékeznek olyan utakra, ahol alternatív víz- és élelemforrást lelhetnek, valamint aki fiatalon már túlélt egy szárazságot, felismeri az intő jeleket.
A legérdekesebb, hogy olyan emlékek tárolására is képesek, amik nem a túlélést szolgálják. Megjegyeznek olyan élőlényeket, legyen az másik csordába tartozó fajtárs, egy másik állatfaj tagja vagy akár ember, akik mély benyomást tettek rájuk. Ezzel kapcsolatban egy kedves történet, hogy két cirkuszi elefánt egy közös szereplés után, amikor 23 év elteltével újra egy helyre kerültek, boldogan üdvözölték egymást.
Nekik van a legnagyobb agyuk a szárazföldi emlősök között. Lenyűgöző az enkefalizációs hányadosuk, ami az agyuk relatív méretét jelenti a testtömegükhöz képest. EQ- juk majdnem akkora, mint a csimpánzoké. A konvergens evolúció alapján az elefántagy nagyban hasonlít az emberi agyra. Jól fejlett agykéreggel és hatalmas hipokampusszal rendelkeznek. A hipokampusz az emlékezet és a visszaemlékezés kulcsa, lényeges tapasztalatokat kódol a hosszútávú memóriába. A fejlett agy árnyoldala, hogy bármilyen furcsa is elsőre, akár egy elefánt is szenvedhet poszttraumás stressz szindrómában. Az agykéreg felel a problémamegoldásért, az elefántok akár közös problémakezelésre is képesek, egymással együttműködve.
Ha a kiváló emlékezet és problémamegoldás nem lenne önmagában is elég lenyűgöző, mindenképp kiemelendő intelligenciájuk és kreativitásuk is.
Kommunikációjukban számos eszközt bevetnek: ilyen a testbeszéd, a hangképzés és az infrahangok használata, amik hosszú kilométerekről is hallhatók. Kutatásokban arra következtetnek, hogy saját nyelvet és nyelvtant alakítottak ki egymás között. Igazán muzikális teremtmények, 12 zenei hangot ismernek fel, és dallamok elismétlésére is képesek. A matematika sem áll távol tőlük, tisztában vannak a számolás alapjaival, például követni tudják, hogy az előttük lévő két kosárban az almák száma hogyan változik. A legtöbb állattal ellentétben a tükörben is felismerik magukat. Olyan fontos tulajdonságoknak is a birtokában vannak, mint az együttérző képesség, önzetlenség vagy igazságérzet. Az állatvilágban egyedülállóan gyászolják halottjaikat. Temetési rituálét tartanak, és a sírhelyet rendszeresen látogatják.
Néha előfordul azonban, hogy csodálatos képességeiket az emberek elleni bosszúra használják fel. A településekben és termőföldekben okozott károk, és az esetleges emberre támadások általában akkor történnek, ha előtte az emberek által mészárlás vagy támadás érte a csordájukat. Sajnos napjainkban is rendkívül nehéz helyzetben vannak. A folyamatos emberi terjeszkedés egyre zsugorítja élőhelyeiket, értékes csontjaik és agyaraik megkaparintásáért pedig orvvadászok tizedelik a csordákat.
Szabó Johanna
[1]Az állatok közelsége pozitívan hat a testi- lelki egészségünkre egyaránt. A következő cikkben erről részletesen is olvashatsz:
