Ha tél, akkor bekuckózós idill, gőzölgő forrócsoki egy hatalmas bögrében, tejszínhabbal a tetején. Ez az időszak teret ad a lelassulásnak, az év összegzésének. Az elmúlt hónapok megkoronázásaként pedig, december utolsó napjaiban még a karácsonyt is megünnepelhetjük. Ilyenkor a minket körülvevő atmoszféra is mesebeli köntösbe bújik, az agyunk is gyermeki üzemmódba kapcsol. Amikor a karácsonyra gondolunk, egyből érezzük a mézeskalács illatát, halljuk a karácsonyi zenéket, érezzük a fenyőillatot. A ház megtelik nevetéssel, szeretettel, nosztalgikus hangulattal. Előkerülnek a régi fotóalbumok is, melyeknek egy- egy lapja régi pillanatokat elevenít újjá. Belegondoltál már abba, hogy az ízek, emlékek, hangok érzelmekhez való társítása valójában nem a karácsony varázsa? De ennek akkor mégis mi lehet a hátterében?
Ennek járunk utána a következő sorok segítségével:
Az agyunk határkérgi rendszere egy egészen bonyolult szerkezet, mely több részből áll. Amennyiben elképzelünk egy hasonló belső rendszert, mint az Agymanók című mesében, egészen érthetővé válik a limbikus rendszerünk.
A képzeletbeli szigetek között utazva az egyik állomás az Amygdala, mely az előbb említett érzelemközpontú gondolkodásért felelős. Amennyiben tovább evezünk a csokifolyamon a következő állomásra pont úgy, mint a mese első részében, a Hippocampuson találjuk magunkat, ami a tényszerű valóság felállításért felelős része az agyunk határkérgi rendszerének. A következő látványos hely a cinguláris kéreg, mely főként a konfliktuskezelésben játszik szerepet. Egy éles kanyar után a következő állomás a Hypotalamus, mely az éhség, szomjúság, fáradtság által kiváltott testi reakciókat indítja be szervezetünkben. Ha átsétálunk a Fornix által képezett hídon, mely a hypotalamust és a Hippocampust köti össze, könnyedén a Corpus mamillare nevezetű helyen találjuk magunkat, ez a nosztalgia főhadiszállása. Itt ugyanis számos emlék tárolódik gyermekkorunktól kezdve, melyet a mesefilm mellékszereplője féltve őriz. A thalamus elülső magjai is hasonlóan a memóriáért felelősek, viszont ezek már érzelmi funkciókat is integrálnak az emlékek mellett. Utunk végén az agyunk határkérgi rendszerének egyik legtudatosabb részéhez érkezünk meg a döntésekért felelős Orbitofrontális kéreghez. Amellett, hogy döntéseket hozunk ennek a kéregnek a segítségével még ennek tudhatjuk be az önmagunk jutalmazását előidéző cselekedeteket is.
A kalandos utunk végére remélem világossá vált az a rendkívül érdekes rendszer, melyet az agyunk irányít.
Nincsenek véletlenek, hiszen az emberi testben minden mindennel összefügg!
Sebők Vivien
Képek forrása: Google fotók
Ha érdekelnek a hasonló cikkek, tekintsd meg:
