“A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, – soha már!”
Edgar Allan Poe – A Holló
Fordította: Tóth Árpád
Amikor tavaly nyáron leemeltem Edgar Allan Poe angolnyelvű verseskötetét a könyvesbolt polcáról, nem gondoltam volna, hogy egy olyan világba csöppenek bele, amit már régóta magaménak éreztem. Ahogyan olvastam a verseket, majd a novellákat, egy szokatlan, véget nem érő álomban találtam magam, amiből nem akartam felébredni. Nehezemre esett lerakni a kötetet, hiszen minden egyes hátborzongató történettel egy újabb álomvilágot ismertem meg.
Elsőre Poe leghíresebb és legkedveltebb munkáját olvastam A Holló című verset. Egy sötét éjszakán az otthonodban búslakodsz, majd furcsa hangokra leszel figyelmes. A késői látogatód, nem más, mint egy holló, bár nem az ő érkezésére számítottál. A holló ugyanazt a szót ismétli, újra és újra. A vers természetfeletti, illetve hátborzongató hangulata mellett a ritmikussága és zeneisége miatt tartják sokan a kedvencüknek. Ezt a verset olyan volt olvasni, mintha énekeltek volna nekem.
Emellett Poe rengeteg más verset is írt, külön kiemelnék egy párat; Lee Annácska, A Harangok, Álom az álomban. A művei nagyon széleskörűek, bár leginkább a gótikus és szinte horrorisztikus írásairól ismert, több szerelmes verssel is találkozhatunk. Egyes versei a szépséget, szerelmet és veszteséget mutatják be, mélységes módon. A művek az álom és rémálom tengelyén táncolnak, sokszor az olvasótól függ, hogy melyik kategóriába esik. Egy biztos, az álomvilág mély nyomot hagy minden olvasóban.
Poe nem csak verseket, hanem novellákat is írt. A rövid történeteiben sokkal jobban szembetűnnek a horror, a rejtély és thriller elemei. Az áruló szívben egy névtelen narrátor elméjébe csöppenünk bele, aki egy borzasztó tettre készül. Megjelenik benne a szem, mint motívum, ami később A fekete macska című művében is visszatér. Bár a történet sok kérdést hagy maga után, ez mégis arra ösztönzött, hogy minél többet olvassak Poe-tól. Személyes kedvencem A Történet a Rongyos Hegyekből, ahol Poe a lélek belső világát ötvözi a külvilággal, ezzel egy nagyon furcsa képet alkotva.
A detektívtörténetek se maradhatnak ki a felsorolásból. C. Auguste Dupin karaktere A Morgue utcai kettős gyilkosság, Marie Rogêt rejtélye és Az ellopott levél című novellákban jelenik meg. Az igazán kreatív és talpraesett nyomozó (bár nem ez a fő hivatása) a később íródott detektívtörténetek alapjául szolgált, megalapozva a műfaj legfontosabb elemeit. Igazi élmény arról olvasni, hogy Dupin miként fejti meg a rejtélyeket. A nyomozó beleképzeli magát a bűnöző helyzetébe, ezáltal jön rá az igazságra.
Edgar Allan Poe alkotásai megosztóak, főleg a horror műfajú novellái, ettől függetlenül meghatározó alakja az amerikai romantikának, illetve gótikus horrornak. A művei közel kétszáz évvel később is relevánsak, olyan üzenetet hordoznak, amik kiállják az idő próbáját.
Pápai Liza
A képek forrása: Freepik
Ha tetszett a cikkem, akkor olvasd el ezt is!
