Megesik, hogy az ember olykor elfárad, ami valljuk be, ebben a teljesítményorientált társadalomban egyáltalán nem csoda. Robotként tesszük a dolgunkat, hajszoljuk a sikert, az elismerést, és észre sem vesszük, hogy mindeközben szervezetünk testi és lelki leépülésbe kezdett. Ezt a túlterheltség okozta kóros folyamatot nevezzük burnout szindrómának, melyet főként a munkahelyi stresszel hoznak összefüggésbe.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019 óta hivatalosan is betegségként ismeri el és „sikeresen nem kezelt, krónikus munkahelyi stresszből fakadó szindróma”-ként tartja nyilván a jelenséget… Ez a definiálás kissé pontatlannak tűnik, hiszen a kiégés az élet egyéb területein is megmutatkozhat, mind mentális, mind érzelmi és fizikai síkon is. Ez a mai digitális, felborult értékrendű világ pedig még inkább ránk helyezi a nyomást, azt éreztetve velünk, hogy mindig a maximumot, gyakran még annál is többet kell teljesítenünk bármiféle cél eléréséhez. Csoda hát, ha úgy érezzük, hogy kicsúszik alólunk a talaj és elveszítjük életünk fölött az irányítást?
„A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”- mondta Herbert J. Freuderberg német származású angol pszichológus, aki 1974-ben először definiálta a burnout jelenséget, melynek főbb tünetei közé sorolja az enerváltságot, az elhidegülést, erőtlenséget, frusztráltságot, csökkenő hatékonyságot, illetve az apátiát is.
A kiégés több egy szimpla fáradtságérzésnél vagy munkaundornál, ez egy komoly és valós probléma, melyet érdemes komolyan venni, hiszen szorongáshoz, depresszióhoz és szuicid gondolatokhoz is vezethet. Fontos figyelnünk testünk jelzéseit, mert habár a burnout végállapotához igen hosszú út vezet, mégis csak kevesen realizálják időben a problémát. Hiszen a kiégés nem olyan betegség, mint mondjuk a megfázás, még ha időben is észleljük, kezeléséhez nem elegendő pár nap pihenő.
Ha a szervezeted üzeneteiből egyértelműen az rajzolódik ki, hogy baj van, akkor lépj, mielőtt túl késő lenne! Amennyiben úgy érzed, romlik a teljesítőképességed, frusztráltabb vagy a megszokottnál, illetve érzelmileg megterhelő számodra az adott munka feladat elvégzése, bátran mondj nemet magadnak. Egy munkahely, egy ZH és egy beadandó sem lehet olyan fontos, mint az egészséged!
Rádi Eszter Orsolya
[i] A témával kapcsolatban: https://infozio.wordpress.com/2022/09/15/kontroll-nelkul-minden-amit-a-panikrohamrol-tudnod-kell/
