„Kell egy kis áramszünet…” Bizonyára nincs olyan ember, aki ne érezte volna azt, hogy egy hosszú hétvége, vagy egy hosszú nyaralás után még fáradtabb volt, mint ahogy elindult. Vajon létezik a „túlpihenés”?
A válasz egyszerű, bizony ez a fogalom létezik, és elég sokan tapasztalhatjuk is. A szervezetünk egyszerűen hozzászokott a pihenéshez, az egész napos semmittevéshez, és bizony elszokott a munkától, a mindennapi pörgéstől. Az ember azonban munka vagy vizsga után nem szeretne elmenni egy kört futni, vagy elolvasni egy fejezetet a régóta kiválasztott könyvéből, hanem csak aludni akar egy nagyot. Sokan azonban még egy kiadós alvás után sem ébrednek fitten és üdén, na de hol lehet a baj?
Szintén nem kell sokat kutatnunk, hisz a megoldás roppant egyszerű. Van egy monoton tevékenység, legyen ez egy munkahelyi stressz, vagy a tételkihúzásig eltelt idő. Ilyenkor a testünk átkapcsol a szimpatikus fázisba, vagyis a stressz kezelésé lesz a főszerep. Adrenalin bombák vagyunk, ami bármikor robbanhat, sokszor érezhetjük azt, hogy erősebben dobog a szívünk, pattanásig feszülnek az idegeink, zúg a fülünk, és a létező összes izmunk is majd szét szakad, hiába ülünk csak egyhelyben. Majd miután véget ért a meló, kidolgoztad a tételt és lefeleltél, átkapcsol hirtelen a testünk egy paraszimpatikus fázisba. Ezt valósággal mélyrepülésként éljük meg, ami bizony energiaigényes. Éhesek leszünk, fáradtabbak vagyunk, egyszerűen nyűgösebbek. Raktározni szeretnénk az energiánkat, hiszen feléltünk legalább 2 napnak megfelelő stressz-adagot. Ez az a pont, amikor megállj-t kell parancsolnunk a testünk igényének.
Nem szabad megengedni, hogy azonnal zuhanjanak az értékeink. Legyen szép átmenet a két állapot között. Igyunk egy nagy pohár vizet, lassítsunk a légzésünkön, és ha kell, sétáljunk egy kört a friss levegőn. Ezután következhet a várva várt étel, legyen az reggeli/ebéd/vacsora. (Nekem ilyenkor az is sokat segít, ha egy vizsga után veszek egy frissítő zuhanyt, és átöltözök egy kényelmesebb viseletbe.) Nézzünk alatta egy sorozatrészt, filmezzünk, vagy tegyünk azt, amit legjobban szeretnénk. A lényeg a fokozatosságban rejlik, ne sokkoljuk a szervezetünket még jobban a kelleténél.
Tehetünk azért is, hogy jobban kezeljük a stresszhelyzetet. Szedjünk magnéziumot, C-vitamint, és cinket! Mindemellett megjegyezném, hogy a kávéfogyasztás és a vízivás arányát is illene megváltoztatni. Hiszen tegyük a szívünkre a kezünket, legbelül tudjuk azt, hogy túl sok az a 3 csésze kávé, és bizony vajmi kevés az a fél liternél is kevesebb víz, amit napközben fogyasztunk. Éljünk egy kicsit tudatosabban, és ismerjük fel, hogy mi kell valójában a testünknek, és mi az, ami abszolút káros. (Igen, gyorséttermek, hozzátok szólok most!) Azonban ne feledd, jutalmazd meg magad egy nehéz nap után, és minden kicsi siker után is.
Fontos az öngondoskodás, és talán még fontosabb a legédesebb önzőség, az én idő betartása is. Igyál egy nagy bögre forró teát, és kezdj el többet mozogni. A változás önmagáért fog beszélni. A csoda bennünk van, csak hinni kell benne, és tenni érte!
Goszpodinov Emese
