Idén, 2026. május 6-án rendezték meg a Pécsi tudományegyetem Egészségtudományi Karán az ETK Tehetségek Klubjának első Művészeti kiállítását, mely különleges lehetőséget biztosított arra, hogy az érdeklődők megismerhessék a Kar tehetséges hallgatóinak alkotásait.
A kiállításon szereplő műalkotásokat három különböző tematikus térben voltak megtekinthetők. A „szavak ereje” téreben kaptak helyet az irodalmi alkotások, a „tárgyalkotó térben” a kerámiák, ékszerek és ruhadarabok szerepeltek és végül a „Galéria térben” a fényképeket, festményeket és illusztrációkat, grafikákat helyezték el.
A lebilincselő látvány mellett interaktív elemekkel is készültek a szervezők, melyek közt helyet kapott egy reakciós fal, ahol megoszthatták a látogatók az érzéseiket és gondolataikat a kiállítással kapcsolatban. Továbbá, reakciókártyákkal és feedback matricákkal volt lehetőség visszajelzést adni az alkotóknak.
Az eseményt az ETK Tehetségek Klub két hallgatója, Hajdu Lídia és Plessek Marcell zenés produkciója nyitotta meg.
Lídia színvonalas előadása mellett, aktív szerepet vállalt még a Művészeti kiállítás megszervezésében is, aki nagy örömmel válaszolt nekem arra a kérdésre, hogy pontosan hogyan is indult útjára ez a kezdeményezés, illetve, hogy milyen érzés volt számára megélni a kiállítás megvalósítását.
Hajdu Lídia: „Ez az egész abból alakult, hogy Tóth Krisztinával már korábban is volt lehetőségem együtt dolgozni különféle projektek, kari rendezvények alkalmával, mint hallgató, mint ETK Nagykövet, mint az ETK Tehetség Klub tagja. Krisztivel mindig nagyon szerettem és szeretek is dolgozni, mert nagy szíve van, mindent a lehető legprecízebben végez és a legapróbb részleteket is nagy figyelemmel kíséri. Pár hónapja megkeresett azzal a felkéréssel, hogy segítsek az ETK Tehetség program mentorálásában, aminek a keretei között áprilisban már egy meghallgatást is sikerült szerveznünk, ahol megismerhettük az ETK leendő Tehetségeit.
Ugyanakkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy jó volna azon hallgatók számára is lehetőséget biztosítani, akik nem az előadóművészet, hanem a képzőművészetek (egyelőre) névtelen alkotói. Ebből jött az ötlet a kiállítás megszervezésére is. Nagy örömömre Kriszti lelkesen és támogatóan állt ehhez, így nem sokkal később meg is valósult az esemény, amelyet a lehető legstílusosabban és legízlésesebben hozott létre.
Számomra ez egy nagyszerű élmény volt. Egyfelől hálás voltam, amiért egy egyszerű ötletből valóság lett. Másfelől pedig az alkotóknak tartozom nagy gratulációval és hálával, amiért elhozták nekünk a csodálatosabbnál csodálatosabb alkotásaikat és megmutatták, hogy mi is gyönyörködhessünk bennük.
Ez a kiállítás nekem motivációt adott arra, hogy felemeljünk másokat. Ha van rá módunk és lehetőségünk éljünk vele, hiszen sohasem tudhatjuk milyen hatással van ez a másik személyre.
Fontosnak tartom, hogy meg tudjunk állni a sűrű hétköznapok forgatagában és észrevegyük azt a szépséget, azt az értéket, ami körülvesz bennünket.”
A kiállítás lenyűgözöző forgatagában sikerült beszélgetnem egy tehetséges hallgatóval is, Szabó Rózsa Ajnácskával, aki nagy lelkesedéssel mesélte el nekem megéléseit.
Szabó Rózsa Ajnácska: „Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt megmutatni a belső világomat hallgatótársaimnak, az egyetemi dolgozóknak és a külsős vendégeknek. Több művészi oldalamból is határtalanul nyújthattam szeleteket.
A színes, gyöngyös, divatos egyedi kiegészítőimmel szerettem volna felkelteni a figyelmüket, játékra hívni a kreativitásukat, visszaemlékeztetni őket a felhőtlen, vidám gyermekkorba a gondolatukkal és érzelmeikkel.
Gyerekként őszinték az emberek, kimerik mutatni az érzelmeiket, önmaguk tudnak lenni, nyitottak és kíváncsiak mindenre és feltétel nélkül tudják szeretni egymást.
Én úgy gondolom, hogy a rohanó, túlmodernizált világban sajnos ez a készségünk alább hagyott.
Viszont, amikor láttam, hogy ezeket az alkotásaimat nézegetik az emberek, boldog voltam, mert azt tapasztaltam, hogy mosolyra húztam a szájukat, egyben a lelküket is.
Rengeteg csodálatos alkotás került kiállításra. Elképesztő mesevilágban éreztem magamat. Versek, rajzok, festmények, fényképek, kerámiák ragyogása szólított meg. Melyet két hallgatótársam énekes bemutatója nyitotta meg.
Nyugtató érzés volt a versek olvasása, melyek közben azt éreznem, hogy másoknak is vannak hozzám hasonló mély érzései, nehéz pillanatai, küzdelmei. Úgy éreztem sorstársakat találtam.
A szervezés nagyon kidolgozott volt, gondolatkártyákkal tudtunk nyilatkozni, hogy kiben milyen benyomást hagyott az adott mű. Szuper volt, hogy az alkotókkal megbeszélhettük egymás alkotásait, kérdéseinket azokkal kapcsolatban, így jobban megismerhettük egymást. Lelkesen várom a következő alkalmat!”
Plessek Marcell
Képek forrása: PTE ETK Facebook oldal
Ha kíváncsi vagy milyen volt a gyógytornászok szakestje, akkor olvasd el azt a cikkemet is!
