Manapság egyre többet halljuk, hogy a mozgás és a sportolás mennyire fontos az egészségünk megőrzésében. Nem véletlenül, diákként naponta órákon keresztül ülünk egyhelyben, előadásokat hallgatva vagy éppen mélyen belemerülve a tanulásba. Sokan olyan munkahelyen dolgoznak, ahol alig állnak fel a gép elől, ezt pedig hetente ötször, napi nyolc órán keresztül teszik. Persze egy krónikus betegség kialakulása nem csak az életviteltől függ, de a mozgásszegény életmód nagyban ronthat az egészségen.
A krónikus betegségek hosszan tartó, lassan kialakuló betegségek, de nem lehet mindegyiket egy dobozba bekategorizálni. A cél általában a remisszió, tünetmentesség elérése, egy bizonyos életminőség megtartása, vagy az állapotromlás megállítása. Betegségfüggő, hogy ezt milyen módon tudják elérni a betegek, azonban elmondható, hogy az életmódbeli változtatások pozitívan hatnak a betegség lefolyására. A stresszkezelés, táplálkozás, mozgás és az öntörődés mind ide tartoznak és szorosan összefüggnek. Ha egy jó szokást beviszünk az életünkbe, az elkerülhetetlen változást indít be, így pedig a többi területet is rántja magával. Például a hetente többszöri sportolás már önmagában egy stresszlevezetési forma és egy nagy lépés az öntörődésben.
“Ha nem használod, akkor elvész” – kifejezéssel biztosan találkoztatok már. Egyes betegségeknél a rendszeres mozgás segít a funkcióvesztés megelőzésében. Nem csak a leépülést akadályozza meg, de beteg állapotától függően a helyzete javulhat, illetve a krónikus fájdalma is enyhül. A reumatoid artritisz és a porckopás esetében például elengedhetetlen a gyógytorna az alapkezelés mellett. A fibromyalgia egy titokzatos betegség, ami nem csak ízületi- és izomfájdalmakkal jár, hanem szorongással, illetve depresszióval. Nagyon fontos az izomerősítés, illetve a nyújtógyakorlatok beépítése a mindennapokba az ezzel küzdő betegek számára, gyógytorna formájában.
Nem csak a mozgásszervi betegségeknél létfontosággú a sport beépítése a mindennapokba, más esetekben is jótékony hatású. Az autoimmun betegségeknél a szervezet saját magát támadja meg védekező mechanizmusként. Az egyik fő kiváltó ok pedig a stressz, sokszor egy stresszes élethelyzet okozza az első fellángolást. A betegek arról is beszámolnak, hogy a tüneteik romlanak, amikor feszültebb időszakon mennek keresztül. A betegség aktív szakaszában óvatosan kell bánni a mozgással, a szervezet olyankor alapvetően le van terhelve, így mellőzni kell az intenzív sportokat, például a súlyemelést és a futást.
Mind az izomerősítésnek és kardió edzésnek vannak kevésbé megerőltető változatai, így a fellángolások alatt sem kell lemondani a mozgásról. A tünetesebb időszakokban ajánlott minden nap lenyújtani és átmozgatni az izmokat – ez akkor is jótékony hatású, ha a betegnek egyébként nincs ereje sportolni. A pilates, a jóga és egy lazább torna sokkal többet tud segíteni aktív szakaszban, mintha a beteg teljesen kimerítené magát. Félreértés ne essék, ezekben a mozgásformákban is nagyon jól el lehet fáradni, azonban nem erőltetik meg annyira a szervezetet.
A mentális egészségre gyakorolt hatása is fontos a sportnak. Hiszen egy krónikus betegség nagy teher a beteg számára. A mindennapi stresszforrások mellett nagy figyelmet igényel a tünetek kezelése és az egészséges életmód fenntartása. A rendszeres sportolás csökkenti a depresszió és szorongás kialakulását. Nemcsak a léleknek, de a testnek is szüksége van a szünetre, a lazításra, a mozgás pedig nagyon jó arra, hogy kiszakítsa az embert a gondolataiból. Akinek van lehetősége rá, annak mindenképpen azt ajánlanám, hogy mozduljon ki otthonából és mások társaságában mozogjon.
Pápai Liza
Képek forrása: Pixabay
Ha tetszett a cikkem, olvasd el ezt is:
