Tovább haladva az ETK szakjai között, egy újabb igazán színes, izgalmas szakirány kerül reflektorfénybe. Képviselői éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy a megfelelő gyógyulást és gyógyulási körülményeket biztosítsák betegeik számára. Alázatos, céltudatos, kitartó munkájuk élő bizonyítékai azok a betegek, akik köszönetet mondva, hálával búcsúzkodva hagyják el az egészségügyi intézmény kapuit. Az egészségügyi team tagjaival együtt egy olyan csapatot alkotnak, melyben az említett szakma, az egészségügy minden területén segíti és ki is egészíti az orvosokat és a szakdolgozó kollégákat egyaránt. Ők az ápolók, akik közül is Péterfi Barbara, egy másodéves ápoló hallgató mesélt nekem a tapasztalatairól és az ápolói szakirányról.
Barbi rendkívüli motivációval rendelkezik és másodéves létére, temérdek szakmai tapasztatnak van már birtokában. Érdeklődésének és elhivatottságának köszönhetően nagyon precíz és tartalmas válaszokat kaptam tőle, egy csodás hangulattal megfűszerezve.
- Elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy mi motivált téged abban, hogy az ápoló szakot válaszd?
Igazából én amióta az eszemet tudom, tudtam azt, hogy az egészségügy lesz az én pályám. Az első könyvem is egy anatómia könyv volt, addig hisztiztem érte amíg meg nem kaptam. Mindig is szerettem segíteni másokon, szóval tényleg nem volt kérdés, hogy ezt a pályát válasszam.
- Akkor most már büszkén mondhatod, hogy az álmaid útján haladsz másodéves egyetemistaként. Pontosan milyen is számodra az egyetemi élet? Hogy éled meg mindezt?
Azt tudni kell rólam, hogy én olyan középiskolába jártam, ahol az érettségi mellett ápolói szakmát is kaptunk. Érettségi után elmentem dolgozni pár évet és csak utána jöttem egyetemre. Számomra egyelőre könnyed az egyetemi élet. Nagyon sok tudásomat onnan kamatoztatom és eddig nem kellett annyit tanulnom, mint másoknak, így azért bőven van szabadidőm is. El is foglalom magam rendesen.
Az egyetemi légkörről pedig nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon barátságos. Szaktársakkal és a tanárokkal is meg lehet találni a közös hangot. Mindenki ember, mindenki nagyon megértő és segítőkész. Tényleg erezni, ami a mottóban is van, hogy PTE egy család. Szakfelelős vagyok, és érzem tűzbe mennék a sajátjaimért, mint egy jó tyúkanyó és úgy gondolom vice versa.
- Örülök, hogy számodra egy segítő, támogató családként toppant be az egyetem az életedben, ez biztos nagyban segíti is az órákon való közös munkát is. Hogy látod ezt? Az egyetemi tantárgyaid mennyire okoztak számodra nehézségeket?
Ahogy már említettem én ilyen középiskolából jöttem. A legtöbb tárgy ismerős vagy teljesen azonos az eddigi tanulmányaimhoz, azonban nyilván ez egyetemen vannak olyanok, amik nekem is újak vagy részletesebbek voltak, mint középiskolában, de eddig egy tárgynak a teljesítése vagy magáévá tétele nem okozott gondot. Habár, voltak nehezebb vizsga időszakok, de leginkább azért történt mert rosszul osztottam be az időmet. Ilyen előfordul bárkivel.
- Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a közös munka, a tanulás nem csak az órán van jelen, hanem az egészségügyi intézményekben is, amit már te is nagyban tapasztalhattál. Ebbe mind beletartoznak a nehézségeken túl azok a történetek, gondolatok, pillanatok is, melyek még inkább megerősítik az embert abban, hogy valóban jó úton jár. Volt más esetleg ilyen pillanatban már részed, ami erőt adott, ami megerősített?
Fuuu, hát volt több is és érdekes módon valahogy mindig a legjobb pillanatokban jött. Például amikor elbizonytalanodtam, hogy képes vagyok-e vagy ide való vagyok-e.
- Több ilyen pillanat után és az eddigi tapasztalataid alapján kíváncsi lennék a véleményedre, hogy mit gondolsz, miért érdemes szerinted ápolóknak menni? Kinek ajánlanád ezt a szakmát?
Az ápolói hivatás szerintem egy olyan szakma, ahol nap mint nap érezhető, hogy amit csinálsz, annak valódi értelme van. Nemcsak gyógyítunk, hanem támogatunk, meghallgatunk, és ott vagyunk az emberek mellett életük legnehezebb és legörömtelibb pillanataiban is. Úgy gondolom, kevés olyan pálya van, ahol ennyire közvetlenül lehet segíteni másokon.
Annak ajánlom, aki szeret emberekkel foglalkozni, aki empatikus, türelmes, és nem ijed meg a kihívásoktól. Az ápolás egy dinamikus és fejlődő szakma, ahol mindig lehet tanulni, fejlődni, specializálódni. Ráadásul ez nemcsak munka, hanem hivatás: egyfajta küldetés, ahol te lehetsz a biztos pont egy beteg számára a bizonytalanságban. Az ápolók a háttér csendes hősei, de a hatásuk óriási. Ha valaki olyan munkát keres, amire büszke lehet, és ahol minden nap számít, akkor az ápolói pálya az egyik legszebb választás.
- Azért úgy, hogy van rálátásod az ápolók helyzetére – hiszen rendelkezel már jócskán munkatapasztalattal – illetve az egyetemi életben is nagy szerepet vállalsz, biztos van egyfajta elképzelésed arról, hogy milyenek az elhelyezkedési lehetőségek, milyen a jelenlegi helyzete az ápolóknak. Erről esetleg meg tudod velünk osztani a gondolataidat?
Nem szeretnék zsákbamacskát árulni és hamis dolgokat állítani, de az ápolói szakma jelenlegi helyzete Magyarországon kihívásokkal teli, ugyanakkor számos lehetőséget kínál azok számára, akik elhivatottságot éreznek az emberek segítésére és a gyógyítás iránt. Magyarországon, évek óta jelentős ápolói munkaerőhiány tapasztalható. Ebből kikövetkeztethető, hogy az ápolók iránti kereslet folyamatosan növekszik, ami stabil- és hosszútávú elhelyezkedési lehetőségeket biztosít a szakmában. Ennek nyilván meg vannak az árnyoldalai, de úgy gondolom, hogy a PTE-ETK rengeteg eszközt ad arra, hogy a különböző nehézségeket egyedül vagy akár segítséggel áthidalhassuk most és a jövőben is.
- Jelenleg mik a terveid a jövőt illetően? Szeretnél még tanulni, vagy egy BSc diploma után visszaugranál teljesen a munka világába?
A BSc képzés után, mindenképp szeretnék MSc-re menni. A specializáló pedig az ITO lenne. Az MSc elvégzése után még pontos tervek nem rajzolódtak ki bennem, de nyilván elhelyezkednék a szakmában belföldön, a kérdés a hol, de úgy gondolom ezzel a kérdéskörrel még ráérek foglalkozni, hiszen még csak másodéves hallgató vagyok.
- Nagyon hálás vagyok ezért az interjúért! Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok diáknak és hallgatónak segítséget, támaszt nyújthatnak a szavaid. Pláne a felvételizőknek, vagy a szakirány iránt érdeklődőknek. Esetleg üzennél valamit azoknak a leendőbeli hallgatóknak, akik az ETK-t vagy akár ápoló szakot választják?
Azt üzenem minden diáknak vagy hallgatónak, aki az ETK-t vagy az ápolói szakot választja, hogy ne felejtsétek el, miért indultatok el ezen az úton. Igen, lesznek nehéz napok amikor fáradt vagy, amikor úgy érzed, túl sok a felelősség, vagy amikor kétségek gyötörnek, de hidd el, soha nem olyan nehéz, mint amennyire az adott pillanatban megéljük. Mindig van kiút, mindig jön egy új nap, egy új mosoly, egy új beteg, akiért megérte ott lenni.
Ez a szakma nemcsak tudást ad, hanem megtanít küzdeni, érezni, együtt érezni és talán a legfontosabb, megtanít embernek lenni.
Ha ezt választod, egy olyan útra lépsz, ahol minden nap számít. Ha néha el is fáradsz, sose feledd: te egy vagy azok közül, akik képesek mások életén változtatni, ez pedig óriási erő és ajándék számodra és mások számára is.
Plessek Marcell
Érdekel, hogy valójában mivel is foglalkozik egy dietetikus? Akkor lesd meg az interjúmat Helmeczy Grétivel, aki többek között az elterjedt tévhitekről, és a munkájuk fő fókuszterületeiről is beszámol!
