A Münchausen-szindróma egy faktíciós zavar, melynek első hallásra nincsen olyan átütő visszhangja. A probléma viszont igencsak szélsőséges, hatalmas méreteket ölthet, hiszen ez nem más, mint egy súlyos pszichiátriai betegség.
Az érintettek saját maguknak idéznek elő vérhányást, szívinfarktust, görcsrohamokat vagy akár sebészeti beavatkozást igénylő problémákat. Gyakran szakemberi pontossággal ismerik a latin kifejezéseket, illetve részletes ismeretekkel rendelkeznek a kórképekről is, melyek tüneteit élethűen produkálják is a valóságban.
A diagnosztika felállítása még a tapasztalt orvosokat is nagy kihívás elé állítja! Ez több okból is fakad. A betegek olyan hamis, ám gondosan felállított kórelőzményekkel fordulnak orvosukhoz, mely logikailag alaposan megfontolt. Ezen túl hajlandóak alávetni magukat akár olyan műtéti beavatkozásnak is, melyekkel saját testi épségüket vagy akár életüket is veszélyeztetik. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az érintettek amint gyanúba, illetőleg ellentmondásba keverednek, rögtön orvost, illetve sok esetben még lakhelyet is változtatnak.
Vajon mi vesz rá egy embert, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjon?
Az okok sokrétűek lehetnek: Adódhatnak kontroll-mániából, elhanyagoltságból, gyermekkori bántalmazásokból. Ám meglepő módon, legtöbbször fiatal felnőtt korban jelentkeznek a tünetek, amikor a páciensek korábbi, pozitív kórházi tapasztalatokat idéznek fel magukban.
Ezen kívül fontos kiemelni, hogy a betegség sokszor társul depresszióval vagy személyiségzavarokkal is.
Amint észreveszik és pontosan diagnosztizálják a betegséget, szakszerű, több komponensből álló pszichoterápiát kezdenek el. Jórészt kognitív viselkedésterápiát alkalmaznak, melyet vegyítenek trauma feldolgozásra alkalmatos módszerekkel, illetve pszichodinamikus terápiával egyaránt.
Mi van abban az esetben, ha a beteg elméje nem saját, hanem más ember börtönévé válik?
A Münchausen by proxy olyan válfaja a taglalt betegségnek, mely az egyik legsúlyosabb ismert gyermekbántalmazásként írta be magát a történelembe.
Gypsy Rose Blanchard esete 2015-ben látott napvilágot, amikor a lány szerelme tettestársaként vett részt saját anyja előre megfontolt meggyilkolásában. Ugyan nem az ő keze által lett vége anyja életének, de a terv aktív kitalálója volt, barátját pedig arra kérte, hogy legyen ő az, aki végrehajtja a végzetes cselekedetet. A nő azóta már szabadult a börtönbüntetéséből, s elmondása szerint tisztában van a tette súlyával. Sokak azóta is vitatják, hogy valóban bűnös-e Gypsy az őt ért atrocitások után. Az édesanyja éveken át olyan gyógyszeres terápiák és szükségtelen műtétek sorozata alá vetette saját lányát, melyekkel életét is veszélybe sodorta. Hazugságok sorozatát halmozta egymásra, amikkel több pénzbeli támogatást kapott civil emberektől. Gypsy sokáig még saját életkorát illetően is téves eszmében hitt, ugyanis anyja hosszú éveken át hamisan hitegette őt, hogy még kiskorú. Ezzel az eszközzel még szorosabban láncolhatta magához a gyermekét, akiben azt a tudatot táplálta, hogy ő az egyetlen, akire igazán számíthat. A lány a vélt izomsorvadása miatt kerekesszékben élte mindennapjait édesanyja fojtó szeretetében. Tévesen diagnosztizált epilepsziás görcsrohamokkal és leukémiával is kezelték őt többek között. Végül önállóan jött rá az emberi eszmét letaglózó titokra. Végső kétségbeesésében végül interneten megismert szerelméhez fordult. Végül a börtön vált a menedékévé, ahol szakszerű segítséget is kapott traumatikus gyermekkora feldolgozására.
A cikkem fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy a szeretet mögött is rejtőzhet kontroll-mánia és sötét titkok, hiszen nem minden fekete és fehér!
Sebők Vivien
Képek forrása: Google fotók
Hasonló tartalmak tekinthetők meg a következő linkre kattintva:
